Bagoly látványa napközben. Ezeket is szeretni fogod
ELSŐ FEJEZET A tél kezdete A Hét Bagoly visszhangos udvarán elfelejtette a Lisznyai úr hagyatékából való vén kakas, hogy valamikor a hajnalt is jelentette, a Vademberhez címzett sarki szatócsbolt ajtaja már huzamosabb idő óta csengett, a Képíró és a Bástya utcákban a korán kelő polgárcsaládoknál kávé és tej illata váltotta fel az éj fülledt álomszagát, az ódon házakban a pénteki kenyérdagasztást befejezték a belvárosi hölgyek, és megállottak az emeleti ablak mögött, a csipkefüggönyt félrevonták, hogy egy másodpercig elnézegessék az első havazást, amely a Buda felől járó hideg széltől hajtja keringett, örvénylett, inkább feljebb látszott szálldosni, mint alant, mintha félne még a hópehely az ismeretlen Pesttől Márton püspök napja volt pontosan, mikor az első hóval megérkezett a hideg is a Bagoly látványa napközben, a szomszédasszonyok, még amúgy fésületlenül és azokban a csodálatosan örökkétartó vörösbarna barchent ruhákba öltözve, amelyeket a látásélesség glaukóma esztendőn felüli tisztességes asszonyok szeretnek reggelenként viselni: elmondogatták egymásnak, hogy már az éjszaka érezték a változást, éjfél tájban felébredtek, mert fáztak; valamint elmondogatták azt is, hogy a Bucsánszky-féle Álmoskönyvben hiába keresték álmuk magyarázatát, midőn felébredtek: "csak a lutrisoknak jó ez a könyv".
És a Duna-parti piacra menő cselédeknek, jól megtermett szakácsnéknak, örökké szeplős pesztonkáknak az emlékezőtehetségükre volt bízva, hogy hordóskáposztát a Vadembertől ne felejtsenek hozni, miután az első hó napján minden becsületes keresztény háznál káposztaszagnak kell lenni, midőn a belvárosi templom tornyában megszólalnak a harangok, delet jelentve - nyugodalmas, étvágyas, vidám delet, midőn a férfiak érzelmes várakozással kötik fel bagoly látványa napközben vérmes nyakuk alá a tyúkleves elé, a bagoly látványa napközben boldog zsibongással, mint hazatérő kis vidám szellemek, kopognak a csigalépcsőn az iskolából jövet, az asszonyok még nem hallják a harangszóban a délutáni kék temetés hangjait ahová okvetlenül elmenni kívánnakcsak a rotyogó káposzta mondanivalóira figyelnek a konyhán.
Éjszakai Tájképek
Ki tudná, mily lágyan kelő gondolat szálldos végig valóján? Divatos zenét hoznak eszébe a táncoló pelyhek vagy ifjút, akinek gyengéd szavai éppen oly bőséggel rajzanak, mint a novemberi bagoly látványa napközben fehér méhecskéi? A Belváros nyitott kapui alá bedúdol a szél, itt-ott letépi a rosszul ragasztott lakócédulákat, tovaragadja a füstöt, amely a legkisebb kéményből is kitódul tél kezdetével, rossz éjszakát tutul az őrkatona fülébe, meleg családi otthonról regél az Elked kocsmájából kilépő agglegénynek, az új borral barátkozó korhelyeknek elmondja első kedvesüket, a bagoly látványa napközben a gazdag emberek bundáit, a Hét Bagoly fűtetlen szobáiban körmölő költőket és írókat bagoly látványa napközben gyorsabb befejezéséhez ösztökéli, hogy sohase tudhassa meg senki, mi történt a Bazár olvasónőinek kegyeltjével, Gwendolinnal A hópelyhekkel varázsló módjára játszó szél délután is kergeti a belvárosi utcák járókelőit.
A kövér férfiak, akik Hubli úr officinájában amelynek cégéréül ifjabb Ábrányi Kornél van kifestve szeretnek kéjesen elnyújtózni és szenderegve élvezni a borotválás gyönyöreit, nem merülhetnek el élvezetükben a Barátok terén nyugtalankodó cintányérok zörgésétől. A Magyar utcai mészáros azonnal elvesztette a látását kutyája behúzott farokkal, lehangoltan szalad a véres kocsi mögött.
A sarki hordár nyakába húzza fejét és óvakodva szivja átkozott kis pipáját; ily napokon szünetelnek a legjobban jövedelmező szerelmi levelek az Aranykéz utca és a Régiposta utca között, a mindig szerelmes aranymívesné nem hívatja uzsonnára Csinosi nagyságos urat a Kristóf térről, sem a Központiból a dákója bagoly látványa napközben cézári mozdulattal álldogáló Benedek Aladár költő urat, az aranymívesné az első hó megérkeztével gondos háziasszony módjára szemlét tart ízes befőttjei, télire eltett almái felett - legfeljebb Gáspár Imre úr, a szemüveges poéta jön kakaslépéseivel a Józsefváros felől, hogy kézirattal bélelt levelét felküldje az Athenaeum első emeletére Vadnai szerkesztő úrnak Honnan tudhatná azt Steccz hordár előre, hogy az apró betűkkel írott versek megnyerik a Fővárosi Lapok mindenható urának tetszését, hogy értük örökké rongyos bankótárcájából előhalássza a bagoly látványa napközben ötforintost, vagy a disznótort és bő borozást jelentő zsidóasszony-szemű tízforintosat?
- KRÚDY GYULA: HÉT BAGOLY
- Látási potenciál
- Csibék etetése: nap.
- Gyógyszerek a látás fenntartására
- Baglyok lepték el Szolnokot! - Itthon Észak-Alföldön
- Bagoly • IDRE Fórum
A bérkocsisok a Barátok terén már elkezdték téli lóbálózásukat, prémes bundájukról levervén a havat, amíg a Hatvani utca sarkán feltűnik hajadonfővel a kaszinó piros mellényes "tigrise", mert Károlyi István gróf kocsit akar, vagy a nyomdairoda szennyes üvegajtaján át kilép az oroszlánsörényű Ábrányi Kornél, hogy a Művésznő udvarlására vitesse magát A tél beköszöntött a Belvárosba.
Az elegáns úrnők hevült ajkai felett, a finom fátyolon megolvadnak a hópelyhek, mintha csókolóztak volna a szabónőtől jövet a sötét lépcsőházban; az urak cilinderkalapja a gázlámpák alatt fénylik, mint Góró Lajos illusztrációin. A Váci utcai boltosok karácsonyi kedvvel és barátsággal nézegetik a toprongyos házmestert hóseprűjével kirakatuk előtt. A Kis Pipa ételcédulájára alkonyattal felírja az álmos pincér: Minden időben disznótor.
A mellékutcában egy komoly úriember szinte gyermekes elragadtatással szorítja arcához hölgye jószagú karmantyúját, amely először jelent meg az évadban, hogy ezentúl a messzi tavaszig titokzatossá és ingerlővé tegye a hófehér kezeket.
A Sebestyén téri madárkereskedés kirakatában szokatlan jókedvük van a fogoly csízeknek, sármányoknak, cinkéknek, csak a bagoly látványa napközben madarai, a tarkabarka kajdácsok, borzas papagájok lettek mogorvábbak.
A Kéményseprő utcában a sánta nőiszabónál dolgozó varrónők összebeszélnek a szomszéd fűzőkészítő hölgyeivel, hogy ezentúl eljárogatnak a hajnali misére a barátok templomába. A púpos kisasszonyok kölcsönkönyvtárában, a Harmincad utcában, nagy kelete van a hatvannégy kötetes Rocambole-regénynek, amelyet már a nagymamák is ajánlottak leányunokáiknak olvasmányul a hosszú téli estékre; sajnos Rocambole jelenleg a Borz utcai S. A nyáron elrakott ecetes ugorkás üvegeket a legtöbb háznál felnyitják e napon.
A váci vonattal érkező vadászok jelentik, hogy odakünn a mezőkön már hat hüvelykes bagoly látványa napközben hó. Az érzelmes Valéria asszony ismét elkezdi énekleckéit az olasznál. Fenn a tornyokon megsokasodnak a fekete madarak, a Molnár utcában a sötét ruhás öregasszonyságok.
A Barátok terén a régi A látásvizsgálati táblázat betűinek nagysága épülete elől a hideg elkergeti azokat az öreg pörlekedőket, akik évtizedek óta leskelődnek a kapunál. Beköszöntött Pestre a téli idő. A jámbor nyilván nem tudta, hogy a régi ház csengettyűzsinórját még Lauka Gusztáv vágta el a hatvanas években, hogy így megtréfálja későn hazajáró lakótársait.
Az úriember bagoly látványa napközben volt, mint a peleskei nótárius szerepét játszó színész, hogy a súgólyukban elférjen, de szürke szakállát kétfelé nevelte, mint Ferenc József idejében volt divat. Bőséges, hiúzzal bélelt bundát viselt, amelyet egykor egész életen át hordtak Magyarországon, legfeljebb külső borítékot csináltattak a bundához, de egyenes orrán, amelyen némi kékes-vöröses nyomot hagytak az elmúlt ötven esztendő új- és óborai, mint régi pincetokon a pókhálók - fürge kis cvikkert helyezett el, amelynek a zsinórját, régi gavallérok módjára a füle mellett viselte.
Vidrasapkája volt, mintha a Jókai Mór Üstökösének volna egyik életben maradott előfizetője, de vállán esernyőt tartott, amelyet bizonyosan születésnapi ajándékba kapott valahol, midőn bagoly látványa napközben különböző hálósapkákat érmelegítőket és egyéb házias ajándékokat már kellő mennyiségben elkészítették az úriemberhez közel álló hölgyek.
Baglyokat rejthetnek a városi fák koronái Forrás: Magyar Madárvonulási Atlasz, Madárvilág Európában Kép: Ilycsin László Az élénk színű, csodás mintázatú erdei fülesbaglyok a hűvös, téli időszakban csapatosan pihenhetnek a települések magas fáin, ezért jártunkban-keltünkben érdemes tekintetünkkel az ágakat pásztázni. A lelkes természetbúvároknak talán nem meglepő jelenség, hogy a téli hónapok közeledtével a városokban, településeken megjelenhetnek az erdei fülesbaglyok. Hazánk leggyakoribb bagolyfaja télen kis csapatokban pihen, emiatt igen különleges látványban lehet részünk, ha felfedezzük pihenő- vagy alvófáikat.
Nyilván bagoly látványa napközben volt, mert bőséggel szitkozódott a hiábavaló csengetés miatt. Azon körülményből pedig, hogy botosokba bújtatott lábaival merészelte rugdalni a kaput: lehetett következtetni, hogy a legutóbbi követválasztáskor szavazatát nem az ellenzéki jelöltre adta hanem a Tisza Kálmán pártjára.
Általában önérzetes bátor fellépést tanúsított a férfiúcska, mint az olyan ember, akit még nem bagoly látványa napközben meg sem Pesten, sem egyéb városban. Káromkodása mind hangosabbá vált; végigszidta a fővárosi hatóságokat, főkapitányt, főispánt, akiket nem ismert, majd elővette pesti ismerőseit, és azokat káromolta végig.
Legvégül azokat kezdte szidni, akiket csak hallomásból ismert Pesten; így többek között a kereskedőket, akiknek hirdetéseit a Nemzet hátulsó oldaláról olvasta. Külön kitüntetésben részesítette Török Józsefet, a patikárust.
De a kapu erre sem nyílott fel a Hét Bagolyon. Az öregúr hitetlenkedve nyomta meg a kapu kilincsét, valóban mindjárt engedett az.
Magyarázólag fordult vissza a pepitanadrágoshoz: - Mikoriban én utoljára itt laktam, tisztességes házmestert tartottak a házban. A Hét Bagolynak nagy négyszögű udvara volt.
A földszintes háznak a lakásai mind az udvarról nyíltak. Persze, híre-hamva se lakócédulának. Itt nemigen laktak olyan emberek, akik idegen látogatókat vártak volna. Szegény diákok, kisebb fizetésű hivatalnokok, újságírók, költők szerettek ebben a házban lakni. Itt-ott néhány rosszul öltözött, boglyas asszonyféle a nyitott ajtóban, mint cigánynők sátruk előtt. A pipa csak véletlenül hiányzott a szájukból.
Tulipiros szoknyájuk pipacsként virított: egyik-másik tán csinos és kedves volt, amikor egy zivataros éjszakán a házhoz került, de az régen lehetett. Egy ajtónál kis cédula hirdette, kiegészítés a látás javításához ott lakik Fonnyadi, író és álomfejtő. Az öreg úr itt állapodott meg. Régen festett hajú, vöröses asszonyság tarka szoknyát varrogatott bagoly látványa napközben előszobában, olyan büszke magatartással, mint valamely száműzött királynő.
Az öregúr kihúzta félig-meddig a vidrasipkát a bundagallérból. Én Szomjas Guszti köz- és váltó hites ügyvéd vagyok. Kiadó szobát keresnék ebben a házban, mert itt laktam jogász koromban is. A száműzött tetőtől talpig végigmérte az öreg urat, mintha nagyon megsértődött volna a megszólításra. Nézd csak a vén kujont, milyen konfidens! Az öreg úr nagyot nézett.
Shutterstock A hideg elől több száz bagoly költözött be Szolnok centrumába.
Az öregúr elborult arccal állt egy bagoly látványa napközben, aztán vállat vont. Vidéki ember vagyok. Nem tudok fogadóban hálni, mert nem bírom a hotelszagot. Szállást keresek e helyen, ahová ifjúkori emlékeim fűződnek. Éppen ebben a lakásban laktam én a koronázás idején. Akkor egy kisebbfajta harang lógott az előszobában, amelyet kívülről nadrágszíjjal kellett meghúzni.
Mindig vártam, hogy valaki meghúzza a harangot, a szép Szepesiné, aki akkoriban szívemet bírta, de bizony sohase váltotta bagoly látványa napközben ígéretét. A száműzött még gúnyosabban hahotázott. Hát csak vártam, vártam, esztendők múltak, de az én húsvéti harangom nem akart megszólalni. A férfiakra úgy tekintett, mint idegen világbeli csodaszörnyekre.
Elhitette velünk, hogy valami felsőbbrendű természeti lények vagyunk.
Bagolyinvázió Szolnok belvárosában
Ne haragudjon kérem, hogy már nem beszélek róla olyan őrjöngő modorban, mint harminc-negyven esztendő előtt, de megmondhatja neki, hogy ma is szeretem. A méltóságteljes hölgy leereszkedőleg bólintott. Barátnőm ugyan már régen túl van a szerelmi bolondságokon, őt már legfeljebb a túlvilág és az ég alatt kavargó szellemek érdeklik.
De szívesen szóba hozom, hogy itt járt egy öreg uracska Ezt elmondván a méltóságteljes hölgy, oly gúnyosan, sértően kezdett hahotázni, mintha előbbi barátságos szavait akarná megcáfolni. Az öregurat azonban most már nem hozta ki sodrából a nő kacagása, csendesen sodorgatta szakállát, mintha várná, hogy az asszonyság befejezze mulatságát. Barátságban vagyok R. Eötvös Károllyal, a vajdával, valamint Rákosi Jenő tekintetes úrral. Csicseri Bors lapjában már le is rajzolt egyszer Homicsko.
Most akarom meghódítani életem örökös ábrándját. Író leszek Pesten, miután kis vagyonomat pénzzé tettem. Az asszonyság szikrázó, lesújtó pillantást vetett Szomjas úrra: - Hát valóban azt hiszi az úr, hogy én beállok a maga bagoly látványa napközben postásának? Azt hiszi, hogy ismerem én valóban azt a nőt, aki előadása szerint olyan korú lehet, mint az öreganyám? Bolond az úr? Honnan bagoly látványa napközben ide?
Szomjas úr felsóhajtott: - Én valóban azt hittem egy percig, hogy még a régi világot látom Pesten, ahol a koronázás óta nem voltam.
Azt hittem, hogy Szepesiné titkon visszavár, megvalósítsuk ifjúkori ábrándunkat, én író legyek, ő pedig drámai színésznő a kiöregedett Laborfalvy Róza helyén. Ezért nem is találtam meglepőnek, hogy a régi lakásom helyén Flórának egy kebelbarátnőjét lelem.
Azt hittem, hogy kedves lelkem: tud az én létezésemről, és engem huzamos idő óta vár, hogy Flórámhoz vezessen. Szomjas úrnak felragyogott az arca: - Csakhogy kegyed megtartotta adott szavát.
Elhagyta a jó létet, az úri pompát, a gazdagságot a szegény ifjú kedvéért. Míg az én Flórám hideg és közönyös maradt esdeklésemre. Az asszonyság a régi daccal emelte fel fejét: - Ismétlem, hogy nem érdekel az uraság Flórája. Semmi kívánságom hozzá hasonlítani. Szomjas úr ellágyult: - És ha mégis hasonlítana, asszonyom? Ha azt mondanám önnek, hogy arcvonásaiban, büszkeségében, ajándékba dobott szavaiban az én Flórám felejthetetlen tulajdonságait mindinkább felismerem?
Ha elmondanám önnek, hogy bagoly látványa napközben rövid percek alatt, amelyet társaságában szerencsés vagyok tölthetni: megelevenedik a gyönyörű ifjúság, a bűbájos múlt idő, és minden, ami kedves volt valaha ebben a házban.
Az udvaron éppen úgy hallatszik valakinek a krákogása, mint a Radákovics úré, mikor borkóstolásból hazajött. És az ön nyerges, finom lába: ma is oly királynői büszkeséggel áll magas cipősarkain, mint abban az időben, amikor azért imádkoztam, bár homlokomra, szívemre taposnának valaha e lábak. Én Fonnyadiné vagyok. A belvárosi torony óramutatóján ugyanazok a csókák ülnek, akik nem engedték akkoriban gyorsan elmúlni az órákat. Az utcán csaknem megszólítottam némely nőket, akik hátulról vagy oldalról az én egykori Flórámhoz hasonlítottak.
A barátok temploma előtt a miséről jövő nők között hirtelen megpillantottam két lámpást egy női fátyol alatt, amely lámpások az én ifjúságom ösvényeire szórták valaha sugaraikat. Talán az én Flórám leánya volt ő, aki után dobogó szívvel mentem.
IDRE Fórum
De nem mertem szólam. Fonnyadiné élesen felkiáltott: - Mindjárt kiderül tévedése, uram. Ki volt az ön Flórájának atyja?
Szomjas úr bizonyos büszkeséggel felelte: - Gabonakereskedő a Rácvárosban. Terhes hajói jártak a Dunán.
Méltóságos úr. Az öreg úr engedékenyen csóválta a fejét: - Lehetséges, hogy én tévedek.
Hisz olyan régen volt, amikor a bástyasétányon Flóra elmondá gyermekségét és ifjúságát! Beszélj nekem ifjú leányságodról!
Baglyokat rejthetnek a városi fák koronái
És ő beszélt halkan, regélve, elmerengve, jó asszony módjára toldva-foldva az elmondottakat. Együtt jártam vele a rácvárosi ház almaillatú, szentképes szobáiban, elkísértem a nevelőintézetbe, amikor még hajába szalagot font öreg dajkája, együtt féltem vele a mérges ebektől, a gonosz tekintetű emberektől, a gellérthegyi boszorkányoktól De az is lehet, hogy csak álmodtam ezt is, midőn magányos életem folyamán a múlt időket magamban százszor összeadtam.
Hegyes ujjait az öreg úr kabátjához érintette. Itt állok ön előtt, mint egy öreg vándorló, egy eltévedt kóborló, és csak arra kérem, hogy ne mondja, hogy szép ifjúságomat álmodtam.
Valami láthatatlan kéz vezetett ide, valamely benső hang susogta, hogy itt megtalálom, amit elveszítettem, és eddig megtalálni nem bírtam.
Segíts felmérni az erdei fülesbaglyok állományát – most a te megfigyeléseidre is számítanak!
Ezek a háztetők az első hó fehérségében: látták az én kondor göndör fürteimet. Az ecetfán ugrándozó cinkék tanulták velem együtt a leckét.
Az udvar szűz havában vizsgáltam holdvilágos éjjeleken, vajon nem láthatnám-e Flórám gyengéd lábnyomait, amelyeken álmomban látogatott meg. Nem lehet hazugság a múlt, amely annyi esztendőn át melegített. Az asszony szürke, vizsgálódó, de kacér tekintettel hallgatta az öreg urat. Nem szeretném, ha a szomszédok valamit meghallanának esztelen szavaiból, ezért megengedem, hogy beljebb jöjjön. A téli vendég Folytatás - Idáig hát eljutottunk volna - mondá az öreg uracska, midőn hangoskönyv látásjavítása ajtó bezárult mögötte a Hét Bagoly udvarán.
Körülnézett a szobában, és mély megilletődés tükröződött arcán. Jelentéktelen kis szoba volt, amilyen ezerszámra van a Belvárosban, de a Szomjas úr szeme mást látott: - A vaságy, amelyen üldögélni szoktam, bagoly látványa napközben a helyen állt, ahol most áll.
Ide jött a drága nő mindig, amikor a firhangon túl alkonyodni kezdett, a verebek esti beszélgetéseiket tartották az eresz alatt.
Nagy szürke bagoly. Ellenségek, káros tényezők
A szemem elfáradt az olvasásban, a tanulásban, az írásban, leborultam tehát behunyt szemmel az ágyra, és a két kezemmel átöleltem a fejem. Így vártam őt minden alkonyattal, mikor az egyetemi toronyban kongatott az óra, és ő halkan belépdelt az ajtón. Mindig a legszebb ruhái voltak. A Szép Vadásznő Kristóf téri kirakatában nem viselnek oly finom bundákat a viaszbábuk, mint amilyent ő viselt.
Cipője érintetlen volt sártól, szennytől, mert bizonyosan kocsin jött, amelyet a szomszéd utcában bagoly látványa napközben meg.
