Vigyázz a szemedre versekben

Annyi apró láb mássza össze bennem, amit megőrizni nem érdemem vagy hitem, zsibbadásnak hinném, ha teste volna, neve a félelemnek.

A lerágott húst kívülről figyelni munka, összegyűlik annyi egy idő alatt, belülről nincs benne szem, hogy lássa — sötétedéskor mégis belső szem rothad el, új fényre érzéketlen csüggedés, amiért most mindened odaadod. Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én, hanem ahogy te akarod.

A lábfejére légy szállt. Végig a seb mellett vigyázz a szemedre versekben, almaalakú nagyujjkörme tetején dörzsölte első két kezét, mint aki az imádságból csúfot űz. A fulladás után a test a görcsből pattogva enged, a befagyott légszomjra rianás az eltelt idő.

Meddig nézzük ezt? A katonák a röhögésből fölnéznek, fejfájásuk a jós, a szó mégis bennem születik meg, fiam, mert nekem nincs szükségem lelki ismeretre, értem te semmit nem vettél magadra, maradok végképp szeplőtelen, egyedül.

Latinovits Zoltán Ady Endre Szeretném Ha Szeretnének

Csak én, hazafelé a saru alá beszökik a por, vörösre dörzsöli sötét látótér talpam, csak én gondolok mindig magamra, most se rád, még az ecetíz is összeér a számban más fűszerekkel, mert a gyász, a romlás elkerül, félnek tőlem, mint dögtől az élő, Holdtól a tenger, úgy nézem szétesésed, arcod helyén az űrt, mint akiből lehet még szobor, de sose ember.

Jobb lesz nekem a másik, a behajló bot körkörös menet helyett bolyongó lelkiismeretamit kezembe raksz, és nincs kezemnél: bánatból vétket, bűnből bánatot verni fel vele, hogy a kárhozat alakot ne öltsön, fusson a porból.

Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Agyal, vigyél hírt a csodáról.

Nekem nincs, uram, lélegzetemért tudok — úgy gondolj rám, hogy utánam ég, aki elgondol, s elhamvad, ha nem vigyázz a szemedre versekben Uram, ne játssz velem, ne védj a tűzzel.

ÁLLÓVÍZ Mint gyónás közben szűnő hangerő, mely szűntében belül emelkedik, úgy apad a tenger, dagad belül tarajtalan, a lélek mit sem ér, ha meg nem merül a lelketlenekben, haltetem és állóvizek szaga, ha meg nem kísérti, úgy el se veszne, meg se maradna, mint a bűn a tömjén szellőzetlenül feloldó, zsolozsmás csak, — vigyázz a szemedre versekben hallja senki, gyónom, ne hallja, vétkeimnek hangja meddő — kivárom, amíg a fülkagylón belül dobog a folyni vágyó tenger vagy a vér.

Égni sem éghetsz, Uram, mert az égés elemészthetetlen, te meg a felhőt arcodban hordod — ne próbáld öntözni világomat, mert az nem a tiéd.

Ázni sem ázhatsz, Uram, vigyázz a szemedre versekben kihunyt szemed még emlékeztetne a lángra, pedig a kiégett tekintetekből előbb repül el a lélek, te is tudod, és nem főnix az, csak egy-egy szárny madártalan, mert Uram, forditott világban te sem lehetsz már Noé - én előbb békülnék ki teveled, aztán égre rajzolnám jelemet, hogy te, aki küldözgeted az ágért, újra és újra kiküldöd kezedből, fogadhasd csőrtelen hírnöködet.

Szárnyaid árnyékába rejts rövidlátó látás engem, hogy repülni ne lássanak, mikor veled repülnék, a szemnek nem való a szárny, a szem letöri a galamb- tollat a fölfeszülő izmokon.

Piszkos guanó mind a rebbenés a téren, autókerék hajtja el morzsára tülekedő szégyenem, mert úgy vágyom rád, szaggatott a fej, buta galambmozgással üdvözülni. Inkább szétkent madárszárny, út a test, hozzád vezet, ha van, ha nincs a végén, és hangja sincs, lifeg, galambtetem.

Это не похоже на них". Ощутив легкий укол в груди, Николь опустилась в кресло. - И что же еще ты хочешь сказать .

Mint a hínár, szanaszét a kezünk, imát ne várjál, a kérés hiánya a víz alatti üreg, átfolynak algák, angyalok azon a szemgödrön, amin magadra látsz át, és nem tudod, Uram, ki vagy. Vagy, aki vagy, tudom, csak buborékok hirdetik bennem jöttödet, ha jössz, mintha mennél, ha szólsz, mintha hallgatnál is el, zápor bennem a félelem, hogy megtalálsz, mikor elvesztelek - belső jégverés a hit, nem terem ha benne más, csak egy örökidő várni, a szív szoruljon és a szó - nevezzen újra név — legyen a rög.

Addig óvd magad, míg óvásod is óva lesz, ne nyúlj soha semmihez. Addig mondd kéz a kéz a kéz a kéz: hogy kezeddel érint a kárhozat. Ne ismerd meg a te neved, ne jöjjön el új ország, arc, újabb szenvedély. Elválasztva, mint égben régi ég, kívül-belül burokban tartsanak.

Most már tudom, miért jöttem e földre: A világnak Te vagy a legértékesebb kincse.