Találd meg a látványod. BOGI BLOGJA Útravaló futóknak – főleg a macskától!

Találós kérdések - háziállatok

Kuczka Péter titkolt életei A szerkesztő előszava Aki ismerte harsány hangját, karjának szélesen ívelő, gyors mozdulatait, az egész személyiség túlfűtöttségét, tettrekészségét, mindig-ki-kell-találni-valami-újat célzó elszántságát, nagyon meglepődhetett ben, amikor negyvenéves kényszerű hallgatás után a sci-fi ügyében végzett hatalmas munkáját nem számítva költőként is ismét a nyilvánosság elé lépett Út a folyóhoz című válogatott verseskötetével.

Negyven év titokban készült verseiből válogatta, szakszerű baráti segítséggel, azokat a költeményeket, amelyek éppen nem harsány hangjukkal, tettre és harcra készségükkel ragadták meg az olvasót, hanem egy mélységesen rezignált, töprengő, vívódó, önmagával belső vitát folytató, az ellenségesnek ismert külvilágtól elforduló, gyakran miatta keserű panaszra fakadó személyiség pianóra tompított előadásmódjával.

A magabiztos Kuczka mögött belül húzódott az igazságát sokszor megtámadva érző költő küzdelme az önmagában kikovácsolt értékrendnek az értékválságba sodródott társadalommal szembeni megmentéséért. Úgy éreztük: Kuczka megint magára találd meg a látványod tettre és harcra készségében, újult erővel küzd a következetesen vállalt és vallott hitért.

Azután jött a súlyos betegség, mely végül is elragadta közülünk, de addig még évekig gyötörte fájdalmakkal, kétségekkel. Nem volt tisztában saját értékével, nem tudta, menyire súlyos az, amit életében letett az asztalra.

A magabiztosnak látszó Kuczka önérzet és önbecsülés között vergődött. De nem írta meg ezt sem, ahogyan nem írta meg a halállal való küzdelmét sem. Kifelé nyíltan és szenvedélyesen élt, befelé szenvedett.

Jobb, ha mindig zárva marad egy kicsi szoba, Mert a csoda teremtő erejét elveszti. Ezért a titkos szentélybe ne lépj be soha! S ha trükkömről lehull a fátyol – az éteri, Mit a jótékonyság tündére osztogatott, Sámsonként veszíteném erőm, mi élteti Szívemben a szent szellemszikra atommagot. És rám jönne filiszter népeknek vad hada, Kik, nyárspolgári mázas szavakat hallatva Szólnák le – sorsunkba írt, jövendölt esélyt!

Ennek a belső mardosásnak meglepő, váratlan termésével halála előtt egy évvel állt elő: két ciklusnyi szerelmes versének szenvedélyei, fájdalmas vívódásai képviselték a halálra ítélt test utolsó lázadását az életért, ami Kuczka számára legalább annyira jelentette a szerelmet, a testiséget, mint a közéletiséget.

Kuczka versei azonban nem elsősorban szerelmesversek.

Legfontosabb szintjük a testiség, a forró erotika, ami ilyen leplezetlenül magyar költő tollán talán még soha nem szólalt meg. A test legapróbb zugába is behatolni vágyó másik test minden rezdülése, a kezdeti gyöngéd simogatástól a vad leteperésig a mozdulatok, a testhelyzetek teljes skálája ott tobzódik ezekben a formailag is egyedülálló versekben: szabadversek ezek, de sajátos kuczkai hangvételben; az egy vers — egy lélegzet elvén alapulva az egyes érzelmi kitörések egyetlen mondatban sodródnak a versvég felé, sodrásuk lendületét helyenként lüktetéssé modulálják a gyors felsorolások, kapkodó szinonimahalmozások, a nominális, azaz igétlen szerkesztés — a vad érzékiség olykor már-már aberrációba hajló megnyilvánulásainak megjelenítéseként.

Az ekkor már Talán nem akarta közéleti költőként intim szférájának ilyen mélységekig hatoló feltárását?

Hiába tudom, ha érzem; s hiába, ha éppen az ellenkezőjét érzem annak, amit tudok. Minden ismétlődik.

Talán nem döntötte el, hogy valóban megélt, utolsó, öregkori fellobbanásai ezek, vagy csak a halállal már viaskodó öregember vágyálmai a feléledő test tombolásáról? Joó Viktor néven kívánta megjelentetni a verseket, egy nem létező negyvenes férfinak átadva a legszemélyesebbet, a legintimebbet. A szenzáció — mert ezek a versek szenzációszámba mennek — beharangozásaként fiktív interjút is készítettem Joó Viktorral, az interjú szövege és néhány vers meg is jelent, kiadóra azonban mindeddig nem talált a két ciklust egybefoglaló kötet.

Joó Viktor szerelmei-t két papírhalomban adta át a költő, az egyiket a külső rendező elv, az ábécé állította sorba ezt a címet viseli az egyik ciklusa másikat a teljes kuszaságból egy kronológiai rend alapján alakítottam ki, így egy szerelem regényes története bontakozik ki az olvasás során, a kezdeti, leheletfinom találd meg a látványod a vad érzékiségen keresztül a kapcsolat vadságához, véres csatározásaihoz méltó durva szakításig. A halál fenyegető közelségét érezve a költő megrendült rejtekező szándékában, és mintegy az életmű teljességének megteremtéséért vállalni akarta a két erotikus ciklust is.

Tiszteletben tartva akaratát, most az ő nevén jelenik meg, a kötet címében viszont jelezni kívántuk a korábbi szándékot az anonimitásra, a címzettek ismeretlenségben tartására.