Látomás 100, de rosszul látok
Apám Lekéstem a vonatot Ezt bizony így szokták mondani, bár - szerintem - puszta előítélet az egész: azt is lehetne mondani, hogy a vonat megelőzött, nem várt meg, megszökött előlem, de persze az emberek hajlamosak rá, hogy inkább a vonatnak higyjenek, ha pontosságról van szó és nem nekem, eleven értelemnek, aki szabatos számtani művelettel állapítottam meg, hogy még kényelmesen bemehetek a teniszlabdákért is, egy Estet is vehetek és telefonálhatok is, még mindig marad öt percem és de rosszul látok perc alatt a taxi kétszer megcsinálja azt a kis utat.
Látomás és indulat a művészetben
A taxin nem is múlott, nem tehetett róla, hogy de rosszul látok közlekedési rendőrök öt perc alatt tizenkétszer állították meg, amiből rögtön sejtettem, hogy baj lesz. Látták már önök egy vonat utolsó kocsijának a hátát, úgy körülbelül ötvenméternyi távolságból? Mondhatom, kellemetlen látvány. Széles és szemtelen hát és mintha röhögne, vagy szamárfüleket csinálna, ahogy egyre kisebb lesz az összeolvadó síneken. S ami a legborzasztóbb, az ember nem tudja levenni róla a szemeit - az ember leteszi a két bőröndöt, a kicsit meg a nagyot, meg azt az ujságpapírba bugyolált vacakot a sín mellé és nézi a vonat hátát, míg el nem tűnik, holott oly kevéssé valószínű, hogy megfordul és visszajön.
Csak mikor végleg eltűnt, sóhajt egyet az ember és megkérdezi a vasutast, mikor megy a legközelebbi? S amikor megtudja, hogy másfél óra múlva, fogja a bőröndöket és azt a vacakot, beteszi a ruhatárba és kimegy a Teréz körútra. És azon tünődik, hogy most mit tegyen. Másfél óra kevés hozzá, hogy valamihez foghasson és sok, hogy egy helyben álljon, vagy leüljön látomás 100 padra.
A család kint van a nyaralóban, nincs a közelben ismerős, antioxidánsok látása se érdemes bemenni, ilyenkor, kánikulában, rendes ember nincs Pesten, aki itt van, az mérges és elkeseredett, kár szóbaállni velük.
És ahogy sétálok a forró körúton, egyszerre furcsa érzésem támad. Ráeszmélek a helyzetre: lakható lakásom nincs a városban, családom máshol tartózkodik, ismerőssel se igen találkozhatom. Poggyászom a pályaudvaron, másfél óra múlva elutazom.
Hirtelen látásromlások
Világos, miről van szó. Átutazóban vagyok, egy idegen nagyvárosban. S ekkor, váratlanul, érdekessé válik a Nagykörút és az Oktogon és az emberek és a csilingelő villamosok. Az idegenség pezsdítő izgalma fog el. Vizsgálom a típusokat, próbálom ellesni a beszélgetők szavát.
A rendőrt hosszan és szakértelemmel figyelem és megállapítom, hogy sokkal fegyelmezettebb, mint nálunk, Arkansasban. S amikor, vagy egy óra múlva, az Abbazia előtt megkérdezek egy hordárt, hogy merre jutok legközelebb a nyugati pályaudvarhoz, rajtakapom magam, hogy így mondtam "nyugáti".
- Látáskorrekció nem sebészeti módszerei
- Gyógyszerek a látás életkor szerinti javítására
- Az 5 leggyakoribb szembetegség - Egészség | Femina
- Gyakorlat látássérülés miatt
A hordár érzés látássérüléssel észre is veszi az idegen akcentust és németül válaszol. Hivatal Bocsánat, hogy személyeskedem, de alábbi esetet s az ő tanulságát nem tehetem közkinccsé anélkül, hogy Szerény Személyemet, E Sorok Íróját kihagyjam belőle, lévén Igénytelen Illető a látomás 100 hőse történetnek és tanulságnak egyaránt. Tehát képzeljék el Alázatos Alakomat egy nagyforgalmú hivatalban, ahol alá kell íratni valami nyomtatványt egy ablak előtt - sokan szoronganak és ácsorognak, kezükben e nyomtatvánnyal, türelmetlen nyaknyujtogatással de rosszul látok, hogy sorrakerüljenek.
Az ablak mögött rosszkedvű hivatalnok üti a pecsétet, nem rokonszenvez túlságosan csődülő ügyfeleivel, legalább annyira únja őket, mint ahogy ők únják az egész ügyet.
Ennek megfelelően többször keményen rászól a heveskedőkre: - Ne tessék tolakodni. Várjon a sorára. Mikor a lassan vonagló emberkígyó, ahogy nyeli a méteres távolságokat, közeledik az ablak felé Jelentéktelen Látomás 100 s már csak látássérült rehabilitációs módszerek vagy öten állanak előttem, magam sem tudok ellenállni a türelmetlenségnek, melyet a hátulról erőszakoskodók nyomása is fokoz, furakodok egyet.
A hivatalnok észreveszi és nem kerülöm ki végzetem, erélyesen rámkiabál: - Ne tessék tolakodni. De ugyanabban a pillanatban észreveszi a nyomtatványon, amit lobogtatok, Szemérmes és Igénytelen Nevemet.
Abban a pillanatban, mintha elvarázsolták volna, elpirul, átszellemült mosoly fut át zord vonásain. Még fel is emelkedik kicsit a helyén, mintha át akarná adni. No hiszen - villan át rajtam, kár volt nem előbb szólni.
Itt annyira tisztelnek, hogy már a rokonomnak is külön bánásmód és kivételezés dukál - mit fog ez szólni, ha megtudja, hogy izé, úgyszólván Mire a hivatalnok visszaül a helyére, iratai fölé hajol és anélkül, hogy rámnézne, erélyesen rám kiabál: - Hát ne tessék tolakodni. Én is csodálkoztam. Egy hétig törtem a fejem a látomás 100 megfejtésén. De most már megfejtettem.
A dolog világos.
\
Akinek olyan előkelő rokona van, mint Szerény Személyem, avval lehet kivételezni - de milyen előkelő rokona van Szerény Személyemnek?
Előkelő összeköttetések - Ne féljen semmit, - mondta a viceházmester a kéregetőnek, jóindulattal veregetve meg a vállát - szólok a házfelügyelő úrnak, hogy magát látomás 100, mindig engedje fel. Bízza rám, egy szavamba kerül - tegnap is mondta, tudod János, neked nem tudok semmit megtagadni.
Nézze, én beszélek Göndörrel, a bankból, a ház úgyis a banké, meg fogom neki mondani, kérlek Béluskám, fogom mondani, csináljatok valamit ezzel a liftátalánnyal, szólhatnál a Pénteken együtt ebédelünk a Vezérrel a Svábhegyen, tudja, a de rosszul látok villájában, ha adódik egy alkalmas pillanat, megemlítem a dolgot Bezzegék Egyszer de rosszul látok meg kell írni Bezzegéket.
Egyszer már föl kell világosítsam valamennyi boldogtalan férjet a világon erről a Bezzeg-misztifikációról, amivel századok óta keserítik az életét, - amivel betömik a száját, gúzsbakötik és elkábítják és fejbevágják, ha moccanni mer, amivel megelőzik és profilaktikusan lehetetlenné teszik a világ minden férjének egyesülését a nagy forradalomban, aminek régen ki kellett volna már törni, ha ez a Bezzeg-dolog sok minden egyéb visszaéléssel egyetemben nem forgácsolná szét a mélységekben forrongó elkeseredés robbantó erejét.
Ne tegyen úgy, szerencsétlen férjtársam, mintha ön nem tudná, miről van szó, mintha ön nem ismerné Bezzegéket.
Ön összehúzza a szemét, gondolkodik, hm - a szó határozottan ismerős, úgy-e, csak nem jut az eszébe? Dehogyis nem jut az eszébe, csak nem meri bevallani - talán még önmaga előtt is tagadja. Persze, mert azt hiszi, de rosszul látok ez valami speciális dolog, hogy ezt csak az ön gyöngesége és tehetetlensége tette lehetővé, egyéni nyavalya ez, amit legjobb elhallgatni, eltussolni, - hogy más, erős, egészséges, öntudatos férj nem ismeri Bezzegéket - nem ismeri, nem tudhat róla ebben a vonatkozásban, hiszen Hiszen ez az erős, dolgos, öntudatos, valódi férj éppen az a bizonyos, látomás 100 önöknél Bezzeg úr szerepét játssza!
Vagy mit kerülgetem sokat a dolgot, a rövidlátás szövődménye kimondom kereken, mint aki már rájött a nagy titokra - én nagyon jól tudom, hogy önöknél én, én, éppen én vagyok a Bezzeg úr, az ön házasságát én teszem tönkre, mint példakép és összehasonlítási tárgy, - tönkreteszem és elnyomom önt, minden mozdulatommal, minden lélekzetvételemmel, azzal, hogy a világon vagyok, hogy dolgozom, hogy kénytelen vagyok robotolni és élni.
Ön gyűlöl engem - rosszul teszi! Sugok látomás 100 önnek, de vigyázzon, hogy meg ne hallja a felesége. Ha megtudja az igazságot, az ön haja égnek mered és hangosan felkiált és talán végre mégis rászánja magát, hogy gyűlölködés és irígykedés helyett inkább összefogjunk és csináljunk valamit ez ellen az átkozott bezzegizmus ellen.
És tudja, hogy kicsoda képviseli nálunk Bezzeg urat? Ön, uram, ön, éppen ön, csakis ön, ön és kedves neje, Bezzegné őnagysága. Bezzeg, mondja a feleségem, a Kucsera már mint ön annál ilyesmi nem fordulhat elő, hogy elseje körül gondjai vannak. Mert a De rosszul látok komoly ember, aki nem ábrándozik és nyafog, mint te, hanem hivatalt szerzett magának, mert annak látomás 100 családja is fontos, mert az flegmatikus nézet van vele, hogy neki felesége és gyermekei vannak és kötelességei a családjával szemben - amiről te mindig újra megfeledkezel az önzésedben, amikor valami felelőtlen kamasznak képzeled magad, aki futkározhatik az ábrándozásai után.
Érti most már, Bezzeg úr? Nem gondolja, hogy ezen segíteni kellene? Attól tartok, hogy hiába. Az ön felesége, ha ez az írásom a kezébe kerül, azt fogja mondani: "Bezzeg Kovácsik már mint szerénységem dolgozik, erőlködik, csinált valamit - látod, megint cikke jelent meg az ujságban, akármilyen marhaság, fő, hogy megfizetik, - azért van a feleségének" Reménytelen ez a dolog, Bezzeg barátom. Gumi - Vedd le azt a cérnát a kalapodról Ez kalapvédő.
Szél ellen. Nagyon praktikus. Gumizsinór, ideerősítve a kalap széléhez, a másik vége a gomblyukba jön. Gumi kalaptartó. Ez meg de rosszul látok hülye szó? Semmi értelme. Ugy mint gumi nadrágtartó! Az egy elfogadott szó. Ugyanazt jelenti. Az a nadrágot tartja, ez meg a kalapot. Ha a kalapot tartja, mint gumi, akkor sem lehet elől a gumi és hátul a kalap, mert ha azt mondod, gumikalaptartó, akkor az ember egy gumikalapra gondol, amit valami tart, már pedig a te kalapod nincs gumiból.
Kalap gumitartó, esetleg. Vagyis, úgy gondolod, hogy a kalapnak a gumiját tartja. Vagyis a kalap ugyan nincs gumiból, de van rajta, valahol, minden ok nélkül, egy nagy darab gumi és ezt valami tartja, hogy le ne essen a kalapról. Jól tudsz magyarul, mondhatom. Tartó kalapgumi. Tartó, ami kalapot tart és gumiból van. Tartó kalapgumi, hát még mit! Ez egyenesen azt jelentené, hogy van valahol egy gumi és azt egy kalap tartja. Akkor miért nem mingyárt gumitartó kalap? Várj csak, ez nem is rossz!
Tartógumi kalap is lehetne, illetve tartó, illetve látomás 100, illetve tortagumi Kolumbusztojás, olyan egyszerű! Kalaptartó gumi! Hogy erre nem jöttünk rá!
Gumi, ami kalapot tart! Hová szaladsz? Tömeghisztériás vagyok Már megmondtam, hogy én higgadt vagyok, őrzöm a higgadtságomat, ahogy a kormány tanácsolta, mindent igen higgadtan csináltam és vártam legalább az elismerést, hogy majd kapok egy levelet, vagy izennek, na jól van, szerencséd, hogy megőrizted, különben menten zöldbékává változtattalak látomás 100, így azonban neked adom a lányomat és a fele bankbetétedet, ami mégis csak valami. Ehelyett, mikor éppen azon voltam, hogy most már beviszem megőrzött és összegyüjtött higgadtságomat és legalább nyugtát kérek róla, ha már nem lehet rögtön kiutalni az ígért ellenértéket - ehelyett egyszerre csak azt hallom, hogy csipiszt, nem kapsz semmit, mindent elrontottál, te vagy az oka az egész bajnak, te rókáztad le a nagybőgőt és miattad jár a banda télen-nyáron szalmakalapban, mert tömeghisztériás lettél.
No de kérem, ezt nem lehet csinálni, egyik napról a másikra - most egyszerre tömeghisztériás lettem? Én nem látomás 100 észre semmit, de ha látomás 100 mondják, még elhiszem. Én azt hittem, mikor reggel többször kopogtam a pincérnek, hogy hozza már azt a kávét, mert nem hozta a kávét - én azt hittem, hogy éhes vagyok.
Üsse kő, lehet, hogy nem voltam éhes, csak tömeghisztériás. És mikor be akartam váltani a tízpengőst és senki nem akart aprópénzt adni és találtam végre a zsebemben egy pengőt, tehát eltettem borotválkozásra és nem gurítottam be karikás ostorral a kincstárba - én azt hittem, hogy akkor ezt óvatosságból tettem, hogy tudjak majd borotválkozni.
De rosszul látok már tudom, hogy tömeghisztériából. És mikor este egy teherkocsi félrelökött és orvos látás helyreállítása a Dunába és ott kapkodni kezdtem és még szóltam is egy arramenőnek, hogy nem lökné-e idébb azt a szalmaszálat - én azt hittem, hogy ezt fuldoklásból tettem, de hát úgylátszik ez is csak tömeghisztéria volt.
És most egyszerre úgy érzem, hogy mindenki higgadt és nyugodt körülöttem, csak én vagyok ilyen félbolond, minden de rosszul látok oka.
Nagyon szégyellem magam, hogy ilyen bajt csináltam. Hm, hm. Már minden rendben volt, de rosszul látok volna, rendbejött volna az ország - és tessék, most az utolsó pillanatban, kitör rajtam a tömeghisztéria és egyszerre megint mindent elrontottam.
Lám, ilyen veszedelmes látomás 100 egy ember. Ha történetesen tömeghisztériás, mint én. Egy ilyen szegény, elhagyott, kiközösített tömeghisztériás. Az egyetlen tömeghisztériás a világon.
Higgadt vagyok Én mostanában higgadt vagyok. Nem tudom, hogy vannak vele önök, megőrizték-e a higgadtságukat ezekben a nehéz napokban, mikor sok mindent bajos megőrizni, amit azelőtt őrizni se kellett, mégis megvolt. Bizony, előfordult velem is azelőtt az ember olyan szórakozott! Mit tagadjam, én bizony elmentem sétálni, néha csak úgy, minden cél nélkül és a higgadtságomról megfeledkeztem, senki se őrizte a higgadtságomat, ott feküdt a nachtkaszlin, isten csodája, hogy el nem lopta a takarítóné.
No de szerencsére, éppen jókor jött a miniszterelnök úr intő szava, hogy mindenki őrizze meg a higgadtságát, ezekben a nehéz napokban. Nagyon is igazsága van, kérem, nem lehet eléggé hangsúlyozni kérem.
Én mingyárt szót fogadtam és attól a perctől fogva egyebet se csinálok, mint hogy a higgadtságomat őrzöm.
Azt a keveset, ami maradt. Mert mi lenne, most tessék elgondolni, ha az se maradna. Hát amint így őrzöm a higgadtságomat, azt mondja a sógor, no szerkesztő úr, szerkesztram, usgye, tessék ugrani onnan, mert a fejére szakad az a repedt fal. Mondok, ugorjon maga, vagy fogja addig a falat, mint egyszeri kőműves a de de rosszul látok látok, míg a másik elszaladt a bérért. Én innen nem mozdulok, én a higgadtságomat őrzöm. Ki látomás 100, ha én nem? Mert képzelje, micsoda pánik törne ki, ha nem őrizné mindenki a higgadtságát.
Hallottunk már ilyet. Hogy például kigyulladt a színház, az emberek nem őrizték a higgadtságukat, kérem, kitört a pánik, egymást taposták agyon az emberek. Ha látomás 100 volna valaki, egy bátor, erős férfi, aki figyelmezteti a közönséget, hogy maradjon higgadt, mindenki nyugodtan a helyén maradt volna, míg le nem ég, földig a színház.
Persze, a közönséggel együtt. De azért az mégis más. Hiszen nem mondom, volna nekem egyéb dolgom is, el kéne intézni azt az izét, mert nem vagyok biztos benne, vajjon a hitelezőim is meg fogják-e őrizni a higgadtságukat oly mértékben, ahogy én velük szemben megőrzöm.
Dehát mit tegyek. Egész ember kell az én higgadtságom megőrzéséhez.
