Hogyan védheti meg látását a költészetben


Gondolatok a költészetről Amikor a Szépírók Társasága felkért annak a tanulmánynak a megírására, mely Uralt és szolgált hagyomány — Gondolatok az elmúlt negyedszázad magyar költészetéről cím alatt ezt a néhány oldalnyi gondolatkísérletet követően olvasható, nagyjából tudtam, hogy kik lesznek azok a költők, akikről a legnagyobb hangsúllyal fogok beszélni, és azt is, hogy mi lesz az a kérdés, amit a korszakra nézve a legfontosabbnak tartok.

HAGYOMÁNYŐRZŐ KÖLTŐK.

A kérdés csak az volt, hogy hogyan tudom majd röviden összefoglalni a líráról mint általánosan értett emberi dologról vallott elképzeléseimet. A lehető legjobbkor történt tehát, hogy a kiváló tudományfilozófus, Ropolyi László, meghívott PhD-dolgozatának védésére. Előadása ugyanis a technika és az etika kapcsolatáról szólt, és mert lényegében véve az irodalmat is abba a kategóriába sorolhatjuk, melyet az ókori görögök a techné szóval jelöltek, úgy látom, hogy ezzel teremthetem meg azt a kettős tükröt, melyben korunk költészete egyfajta tagolt egységnek mutatkozik.

Költőként ugyanis az volt a benyomásom, hogy munkám során valamilyen értelemben szinte mindig a hagyomány problémája foglalkoztatott. Olyan formákkal, gondolati konstrukciókkal, módszerekkel és szerkezetekkel kísérleteztem, melyek lírai horizontomon jelen voltak.

hogyan védheti meg látását a költészetben mi a látásélesség 0 8 alatt

Más szóval: a költő mindig azzal az anyaggal dolgozik, amit elődeitől kézbe kapott. Különösen igaz ez a kötöttség azokban az esetekben, amikor az alkotó valami példátlanul újszerűt igyekszik teremteni. Én azonban eléggé régóta tisztában is voltam ezzel, és megpróbáltam lehetőleg megismerni az öröklött anyagot. Ma is efféle dolgokkal próbálkozom, és elsősorban arra törekszem, hogy az adott narratíván történő élősködés elkerülése helyett valamifajta szimbiózisba kerüljek hagyományommal, mint alkotó gondolkodásom anyagával.

Ez azonban csak az egyik oldal. Másfelől szintén meglehetősen régen maga a költészet elmélete, története és tudománya is foglalkoztat, és hogyan védheti meg látását a költészetben tapasztalom, hogy ennek a területnek a kérdésirányai másfajták.

Első Látásra: Ballora, mint a széria legújabb szörnyetege

Az irodalomról való gondolkodásban ennek a megkülönböztetésnek a mentén árok, olykor szakadék, máskor lövészárok húzódik a teoretikusok értelmezői közösségei, iskolái között, és miközben ezek a közösségek egyfelől aszerint tagolódnak, hogy mely nyelvek művelődésében és mely országok teória-preferenciáinak megfelelően tájékozódnak, másfelől csekély érdeklődést mutatnak a lét, vagy akár csak az emberi élet komplexitása iránt.

Egyikük szerint az író képvisel, felvállal és zászlajára tűz, másikuk szerint tematizál, színre visz és játékba hoz.

hogyan védheti meg látását a költészetben vitaminok a látás javításához fórum

Előbbi kisajátítja azt a jogot, hogy az irodalmat mint etikus cselekvést, másikuk azt, hogy mint szabad nyelvjátékot tekintse. Ez pedig ketté hasítja azt a szempontrendszert, melynek egységére látás 3 5 kezelés szükségünk van, ha szüntelenül kérdvén-kérdeni akarjuk, hogy mi az irodalom, mivégre van, ha már van, és hogyan kell cselekednünk benne, hogy cselekedhessen általunk.

hogyan védheti meg látását a költészetben látáshoz mit kell enni

Nota bene: ez a szempont is látási korlátozások a diskurzusban; a csalódott marxisták nevezik a maguk elveszett centrumú, és esetleges töredékekből újracementált gondolkodásrendszerét komplexnek. Én azonban nem a sok kis válasz, hanem a kevés nagy kérdés összetettségre gondolok, amikor az ideális irodalomtudományról ábrándozom. És azt hiszem, hogy ezek a kérdések keveset változtak az elmúlt évezredek során.

hogyan védheti meg látását a költészetben ha a látásom 200

Ezek körébe szeretnék visszatalálni, amikor gondolkodásomban ezúttal ezt a tudományfilozófiai megközelítést, konkrétan etika és techné dichotómiájának a kultúrában megjelenő problémáját választom kiindulópontként. Röviden összefoglalom tehát Ropolyi László tanulmányának és a róla folytatott vitának azokat a gondolatait, melyek vizsgálódásaim tekintetében relevánsaknak mutatkoznak.

Több mint félszázada, hogy folyton emlegetjük, eredményeit közvetve vagy közvetlenűl értékesítjük is a nélkül, hogy teljes és hiteles szövegében közzé tettük volna. Pedig nemcsak személyi vonatkozásaiért, mint életrajzi adalék, hanem szempontjainál és eredményeinél fogva is megérdemli, hogy méltó figyelemben részesítsük. Czélja, a melynek sugallatára készült, bár kisebb körben, ugyanaz volt, a mi fő forrásának Toldynak: hogy ébren tartsa és készítgesse egy ifjú generáczió lelkét oly időben, a «midőn az illusiók elmultával minden elfogulatlan hazafinak azon meggyőződésre kellett ébrednie, hogy - ha nem mondom dicsőségre, de - önfenntartásunkra is nincs más út, mint a nemzeti műveltség öntudata a multban s minden erőnkkeli emelése a jövőben».

Arra a párhuzamosságra támaszkodom eközben, ami a technika és a költészet de szélesebben értve az irodalom, sőt a művészeti tevékenységek eredménye és létesülésük folyamata általánosságban között mutatkozik. Ennek példájaként hivatkozom Szophoklészra, az ő Élektrájára és Antigonéjára, melyek váratlanul sokatmondókká váltak a huszadik század diktatúrái idején. Ezek szellemében, tehát egyszerűen mint értékrendem és mentalitásom összefoglalását illesztem ide ezt a későbbiektől független, különálló tanulmányt.

Ha munkám nyomtatásban jelenik meg, ezen a helyen csak néhány mondatnyi összefoglaló, és a majdani megjelenésének helyére történő utalás áll majd.

Jelenkor | Archívum | Fonalvezetés

Az alapkérdés másik oldala a technika értékterheltségének, illetve értéksemlegességének hogyan védheti meg látását a költészetben pozícióit értelmezi. A lélegzés egyike azoknak az emberi működéseknek, melyeket, ha megszűnnek, tudatunk útján nem indíthatunk újra, viszont ameddig fennállnak, addig közvetlenül nem is akadályozhatjuk meg: nem ölhetjük meg magunkat úgy, hogy nem veszünk többé levegőt, mert a légszomj-diktálta ösztöntevékenység erősebb a tudat mégoly erős halálvágyánál is.

Beleavatkozni azonban tudunk: a beszéd, gondolataink közlésének ez a legősibb és legplasztikusabb módja nem más, mint a lélegzet befolyásolása, a légzőrendszer rezgéseinek jelekké artikulálása. A prózaírás mai formáiban általában nyomtatványként, egy a hangos beszédtől eltávolodott, bár azzá bármikor visszaalakítható kódrendszerben van jelen a kultúrában.

Nyilván abban is kimutatható a lélegzet funkciója, de nem olyan közvetlenül, mint a költészetben.

Rendrakás Cs.

A költészet, akkor is, amikor eredeti megjelenésétől, a daltól eltávolodik és írásban kerül elénk, hangzórendjében, ritmikájában őrzi ezt az ősi élettani funkciót. Másfelől, mint az eszmélet tartalmainak megjelenése, a nyelvnek mint ösztöntevékenységnek gondoljunk Steve Pinker könyvére az objektivációja, egy másik, az előbbitől eltérő, szintén uralhatatlan, és szintén roppant flexibilis, tehát módosítható és közösségi szituációkhoz alkalmazható élettani funkciót is beemel az interperszonális kommunikáció erőterébe.

A költemény eszmélet és lélegzet egymással összekapcsolt alakzatainak együttes ittléte, ami egyrészt a társas érintkezés részét képezi mint a szociális techné napi alkalmazása, másrészt egy összetett, egyéni és közösségi kulturális horizontba illeszkedve beszéd- és gondolkodásformák hagyományát aktualizálja.

Természetesen elképzelhetetlen olyan költészet, mely nem forr össze a narratíváját konstituáló társadalmi közeg kontrolljával, elvárásaival és kényszereivel.

szemcsepp felszívódó szürkehályog

Ugyanakkor mint minden társadalomnál ősibb emberi jelenség, még sokkal kevésbé látszik intézményesen ellenőrizhetőnek és szabályozhatónak, mint a szélesen értett techné más aspektusai, például az eszköztárgyak előállítása vagy technológiák elgondolása. A költészet több, mint emberi furfang. A költészettel a lényként-létezés van jelen a kultúrában és a  hagyományban általában, attól elválaszthatatlanul, szakadatlan interakcióban.

Amikor ma költeményt alkotok, hogyan védheti meg látását a költészetben élettani és szellemi létem szólal meg tehetségem által, hanem közösségem értékrendjében is feszültségek Beitz látás-helyreállítási módszer, olyan értékek artikulálódnak, melyek addig nem voltak jelen, vagy másként voltak jelen, esetleg sőt, szinte mindig ártó, pusztító erők szabadulnak el a gondolkodás közös terében, próbára téve mondót és vele-mondót: elég erős vagy-e, hogy mondd azt, amit tilos mondani, és a mondással megállítsd a fenyegetést, mely beszédedben artikulálódik?

Mutasd meg: mid van? Gondozod-e örökölt tudásodat, vagy csak őrzöd azt? Mert ne legyenek illúzióid: az őrnek nincs semmije. Az őr csak egy szolga, és ha holt dolgok, valamikori mondások őrzője, aki megbízatását valamikori beszélőktől kapta, vagy még ezt a megbízatást is csak képzeli, akkor nincs nála szegényebb pária a világon.

Csak a mondott szó az én szavam. Az elhangzott szó: senkié. Az elhangzott szónak csak az emléke létezik, mint a visszhang visszhangja, mint egyre halványuló emlék. Az elhangzott szó csak az újra-mondással nyerhet ismételt létet. De lehetséges-e egyáltalán az újra-mondás?

hogyan védheti meg látását a költészetben kövek, amelyek helyreállítják a látást

Figyeljünk a szóra: újra mondás. Az újra mondás nem megismétlése egy régi mondásnak: az ilyen szó megújul, az újra mondott szó új szó.

HAGYOMÁNYŐRZŐ KÖLTŐK. | Magyar irodalomtörténet | Kézikönyvtár

Ebben a szüntelen létrejövésben van jelen ma kimondott szavainkban a tegnapi szó, az aktualitásban a hagyomány, az ittlét eszméletében és lélegzetében a lét eszmélete és lélegzete. Egy hang beszél a megszülető költeményben, és ez a hang nem valakinek a hangja, hanem magának a beszédnek a hangja.

A társadalom megpróbálhat uralkodni felette, de nem érhet célt: csak elfojthatja a szót, nem állíthatja meg a mondást; csak elzárhatja a hagyományt, de nem béníthatja meg az emberi eszméletet. Nincs és nem is létezhet olyan társadalmi intézmény, mely tiltásokkal uralkodhat az eszméleten és a lélegzeten, és végképp nem létezhet olyan intézmény vagy kényszer, mely működésre, értelemszerűen hogyan védheti meg látását a költészetben rendszere útján generált működésre kényszeríthetne eszméletet és lélegzetet.

A költészet fölötte áll nemcsak a szociális szférának, de a civilizációnak, sőt, magának a kultúrának is. A költészet egyidős a látáskorrekció Izraelben A költészetben emberlétünk beszél.

Ami kimondandó, az kimondatik.

Ami kimondható, az kimondatik. Legyen bár örömteli vagy borzalmas, hangzásában kellemes vagy fülsértő, közlendőjében építésre vagy rombolásra sarkalló, ima vagy káromkodás, dicséret vagy szitok. És mindre egyformán szükségünk van. Akkor hát erkölcstelenségeket is mondhat a költemény? De nem azért nem, mert bárminek a mondása a költőnek tiltva lehetne, hanem azért, mert bármit mond a költő, az természetéből adódóan, mert költő mondta és mert költeményben mondta, nem lehet erkölcstelen.

hogyan védheti meg látását a költészetben látásvizsgálat hány vonal

Az erkölcs olyan valami, amit gondozott nyelvünkből kell elvonnunk.