Fürj és látvány, Mediterrán pácolt fürjtojás
Most csak annyit röviden, egyszerűen: sajnálom… És most jöjjön eme bejegyzés témája! Talán senki nem vette észre, hogy a fürjek érkezésekkor, és azok utáni napokban készített videóimat leszedtem, töröltem az oldalamról … Annyira vártam a napot, olyan izgalommal és örömmel, mint egy kisgyermek, kitörő lelkesedéssel és várakozással teli.
A sors úgy hozta, hogy a tervezettnél előbb hoztam haza őket, és közben elkezdtem dolgozni is. Emiatt gyorsba, kapkodva vágtam bele a fogadásukba.
Egyetlen vonuló tyúkfélénk: a pitypalatty
Bár a hely már adott volt, fürj és látvány gondolatban már összeraktam a területet, ahol ketrec nélkül, szabadon élhetnek, egy elkerített részen. Körberaktam téglával a kerítés alját, magát a kerítést-és a tetőt ponyvával fedtem le, a ponyvára még raschel-hálót is tettem belülről.
Először ketten szöktek meg fürj és látvány Akkor a réseket deszkákkal, egyéb építőanyagokkal, zsákokkal foltoztam, toldoztam. De ez sem bizonyult hatásosnak… Közben lyukakat fedeztem fel a földön, mert a terület alja földes felületű.
Másnap gyenge látás és futás fürj-holtesteket találtam, rajtuk támadás nyomait, de a fejük megmaradt, tehát nem nyest lehetett… Akkor a földbe szúrtam egy vakond-rágcsáló elleni, napelemes riasztót, a lyukakat tégladarabokkal tömítettem el.
A fürjeket ezzel egy időben egy rácsos szekrénybe zártam éjszakára, csirkehálóval védve a rácsos ajtaját.
Eltelt fürj és látvány, és nem láttam újabb nyomokat a földben, azt gondoltam, hatott a riasztó, mint máskor is, ahol eddig használtam. Mivel addigra már nagyon megsajnáltam őket, hát újra szabadon engedtem őket éjszakára… Reggelre sokkoló látványban volt részem! Azon az éjjelen vagy 15 aprósággal lettem szegényebb.
Fürjek kifutóban - Quail voiler
Felét kinyírta az a szörnyeteg, másik fele meg el-megszökött…fogalmam sincs, hogyan-és hol bírtak elhagyni… Temetéssel indítottam a napom, és olyan gyomorgörcsöt kaptam az idegtől, a tehetetlenség érzésétől, mint már nagyon rég.
Egyúttal mélységesen csalódott voltam magamban, és szégyelltem magam önvádak közepette, hogy ennyire alkalmatlan vagyok a tartásukra, a nevelésükre, őrzésükre, stb. Mert az a hülye jó, érzékeny szívem!
Azaz a lehetőségekhez képest a legnagyobb szabadságot, a optimális miliőt, azt a komfortzónát, amelyben jól érzik magukat.
Hát ez nagyon bemart lelkileg, és innentől kezdve csupa stresszek voltak a napjaim heteken keresztül.
Keresés űrlap
Rettegve egy elképzelt látványtól közeledtem minden egyes reggel a reptető felé, és ugyanígy paráztam attól, hogy mi vár amikor haza érek a munkából. Persze, hogy szöktek, tűntek el továbbra is, és én meg mint aki szélmalomharcot folytat, nap, mint nap meló után toldozgattam-foltozgattam a vélt lyukakat, réseket, ahol elszökhettek. Természetesen a véres éjszaka után már folyamat az eszkábált ketrecben tartottam őket éjszakánként.
- A puma kivégzése nem gyereknek való látvány - KönyvesBlog
- A fürjek szabadon-tartásának kálváriája. - Vajesz Vajesz
- szárad a fa: Toronyóra láncostól
Pontosabban azt gondoltam, mielőtt nem volt dolgom ezen apró-és vérükből eredő, vadon életre programozott madarakról, hogy ugyanolyan cukisággal lehet velük kontaktust kialakítani, mint a pipikkel… A tyúkok kommunikálnak veled, oda mennek hozzád, vérmérséklettől függően némelyikük közel enged magához, engedi, hogy megsimogasd, ölbe vegyed őt.
Persze tudom jól, hogy ez az engedelmesség főleg annak szól, hogy tudják, kitől kapnak-kaphatnak csillapíthatatlan éhségérzetükre megoldást… Emiatt sem jut eszükbe például az, hogy el-megszökjenek, örökre… A fürjek totálisan más személyiségű egyedek! Vérükben van a szabadság igénye, öntörvényűek, állandóan keresik-kutatják a szabadulásuk útját, módját, idejét, a lehetőséget a szökésre.
Jutub Cucc
Ha éppen nem valamely természetes ellenségük fürj és látvány kárt bennük, akkor egymást szadizzák véresre! Ha ez sem elég, akkor magukban tesznek kárt azzal, hogy menekülési vágyuk kielégítésére nem riadnak vissza az erőszakos, többszöri próbálkozástól sem, miszerint az apró szemű csirkehálón keresztül bújnának ki mindenáron úgy, hogy már a nyakuk is kopasz, fürj és látvány több sebtől véreznek a próbálkozásoktól.
Persze ettől még cuki kis teremtmények, lehet őket szeretni, szeretgetni, kézbe-tenyérbe venni, és simogatni. Én is sok szeretettel voltam irányukba, de a hálátlanságuk teljesen kicsinált engem idegileg! Mert volt rá példa, hogy éppen azon munkálkodtam nem tudom hányadik alkalommal, hogy megszüntessek, elhárítsak egy támadási felületet, megerősítsek egy behatolási pontot mondjuk egy patkánnyal szemben, és amíg hátat fordítva dolgoztam, páran már ki is szöktek az általam nem figyelt területről… Úgyhogy szemét kis gonosz törpék tudnak lenni, ha a szabadon-tartás mellett dönt az ember, nem pedig fürj és látvány mellett… De betelt végül a pohár!
Az egyik nap már nem bírtam cérnával tovább, és a ketrecüket felpakoltam egy örökölt kutyaól tetejére, lámpát tettem a területre, és éjszakánként fényáradatban úszott a reptető, mert állítólag az elriasztja a ragadozót… De szerintem az már felesleges is volt, mert a magasba helyezés, már eleve megoldotta az addigi folyamatos problémát, onnantól nem veszítettem el egyetlen egy példányt sem!
De addigra már csak kb. Már csak azért is volt időszerű és elodázhatatlan a költözésük, mert közben megérkeztek a Baranyai pipik, akiket az egykori fürj-reptetőnek helyet adó területre szállásoltam el.
De addig még egy idei, utolsó projekt: a negyedik tyúk-faj beszerzése, a Krédlié… Velük együtt az állomány így fog kinézni: vörös tojók japán törpék krédlik Ezzel az állomány bővítéssel együtt ritkítani, szelektálni is kell a csapatot, hiszen a tavasszal elsőként fogadott tojó-hibridek életkora télen el fogja érni a a műtét utáni gyógyulási időszak. Tanulván hibáimból, töketlenségeimből egy, a mindegyikőnk számára biztonságosabb, megnyugtatóbb lakókörnyezet létrehozásával tudom csak elképzelni a tartásukat.
Jobb kedvemben már tervezgetem az új reptető helyét, annak építését, kialakítását, de eme tervek igencsak pihent idegállapotomban jönnek elő…Mert azért hiányoznának, ha már nem lennének, hiszen azért szeretem őket, és gondoskodom az alig tucatnyi megmaradtakról.
Mediterrán pácolt fürjtojás
Bevallom, inkább a baromfik irányába szeretném figyelmemet szentelni, a fürj-tartás a jövőben még eldöntetlen gondolat… Van e epilógus a történet végén? Bárki adja is fejét fürjek tartására, mindenki tanuljon az én hibáimból, hozzájuk való állásomból!
Vannak nagyon jó szakemberek, tenyésztők, tartók, mint pl. Fehér Emeseakinek nagyon sokat köszönhetek, végtelen segítőkészségért, türelméért, aki nem csak remek szakember a témában, hanem remek ember is, örülök, hogy megismerhettem!
Köszönöm a figyelmedet, várlak vissza a következő írásom alkalmával is!
