Emberi jövőkép, hogyan térjen vissza

Bagdy Emőke. A klinikai szakpszichológussal a boldogság kulcsáról, a konzumvilágról és arról beszélgettünk, hogy mit tehetünk mi magunk a saját boldogságunkért.

Hogy látja, mi ennek az oka? Mintha csak működne egy láthatatlanul is ható norma: illik panaszkodni. Személyesen én nem találkozom akkora hogyan térjen vissza jövőkép boldogtalansággal, amilyet ezek a felmérések tükröznek. Tudjuk, hogy a boldogság értelmezése nagyon relatív.

Ha a megelégedettséget elfogadjuk, mint alapvető közös jellemzőt, akkor azt mondhatjuk, hogy mi magyarok individualistábbak vagyunk, mint más náció, Kopp Mária vizsgálatai ezt igazolták. Az egyéni érdekeink mentén történt akadályoztatást ugyanis hajlamosak vagyunk úgy megélni, mint súlyos kudarcot, s talán ebből adódik, hogy az ilyen helyzeteket nem tudjuk derűsebben szemlélni.

Nagyon emberi jövőkép tényező az is, hogy a családban élők boldogabbak, mint az egyedülállók. Számos felmérés bizonyítja, hogy családban élni egészséget erősítő és életet emberi jövőkép hatású, szinte boldogságszérum tud lenni. Nem lehet, hogy a gazdasági szempontokon túl inkább ez a probléma velünk? Létminimum plusz 20 százalék — ez a konszenzus hogyan térjen vissza, hogy legyen egyfajta gazdasági alap, ami fölött beszélhetnénk a boldogságról.

Igaz, hogy van ennek ellentmondó adat is, például Banglades szegénynegyedeiben a gyerekek ugyanolyan boldogságfokot jelöltek meg, mint New York felhőkarcolóiban. Tehát ez sem százalékban igaz, mégis érvényes, hogy az emberi életméltósághoz hozzátartozik, legyen egy létminimum, és e fölött némi mozgástér a pénzügyekben, ezt 20 százalékban jelölik meg, efölött beszélhetünk ma, a mi korunkban és gazdasági rendszerünkben pszichológiai értelemben boldogságlehetőségről.

Ha tudunk egy életcélnak megfelelően előrehaladni az életben és a kitűzött célt úgy tudjuk tartani, hogy annak elérésében a körülmények is eléggé hozzásegítsenek, akkor nagyon komoly boldogságfeltételek biztosítottak. Ha pedig úgy látjuk, hogy a magyar ég alatt mintha az általános közvéleményszintű boldogságmegítélésben volnának mínuszok, ebben nagyon nagy szerepet játszik az, hogy mennyire tudunk a szükségleteink, vágyaink, törekvéseink, céljaink nyomában erőfeszítéseket tenni, és ennek az eredményei bejönnek-e.

Úzvölgye: múltidézés és jövőkép

Az ember tud küzdeni, ha van kiért és hogyan térjen vissza miért, és élni is úgy tudunk, hogy van kiért és van miért. Egyébként az élet értelmetlenné válik.

Ha azt az érzést, amit felelősségnek és elköteleződésnek emberi jövőkép, ki-ki magában fokozná, komolyan venné és a maga kicsi világában igyekezne a tőle telhetőt úgy megtenni, hogy az önös érdekekkel szemben a családnak, a párnak, a kapcsolatnak, az együttműködésnek a szempontjait helyezné előtérbe, akkor túllépnénk azon a fajta önző életkereten, ami boldogtalanná teszi az embert.

Mert valakinek adni, valakiért tenni valamit nemcsak hogy immunstimuláns, hanem szubjektíve jó érzés. Megélhetjük, hogy valakinek szüksége van ránk, fontosak vagyunk, szeretnek minket.

Ezzel az egymásért való fáradozással tudnánk megemelni az életminőségünket. Ezért nagyon sok az olyasfajta életérzés, amiben az ember úgy érzi, hogy örökké küzdelmi, rivális helyzetekben van, le kell küzdeni mást, hogy nyerő legyen.

Sajnos gyakorta úgy kezeljük egymást, mint a tárgyakat: felhasználók, elhasználók, eldobók vagyunk.

Bagdy Emőke: Ez az, amitől boldogabbak lehetünk

Emberi jövőkép kapcsolatokban is ez érvényes: két fiatal úgy kerül össze közös élet vállalására, hogy nincs meg az a felelősségvállaló elköteleződés, amit a házasság erősít meg, mondhatni szentesít. Ha ez hiányzik, a biztonság érzése is kétséges, főként a nő oldalán. Pedig az ember életében hogyan térjen vissza legalapvetőbb a biztonság szükséglete, és ha ezt mi nem tudjuk emberi jövőkép nyújtani, ha például egy nőnek attól kell rettegnie, hogy mikor fogják elhagyni, ha egyáltalán talál párt, akkor nyilvánvaló, hogy a boldogság esélyei nagymértékben romlanak.

A pozitív pszichológia szerint mi magunk a gondolatainkkal tehetünk a boldogságunkért. Mit gondol erről? Valóban, ha bármilyen körülményben a gondolkodásunkat meg tudjuk változtatni, akkor maga az élet változik meg körülöttünk — ez a tétel tényleg igaz.

Csakhogy ne felejtsük el, a gondolkodásunkra, az élethez való viszonyra a szocializációban a szülő tanítja meg a gyermekét, tehát a szülők hogyan térjen vissza örökítjük tovább, adjuk tovább, ez megy át a kisközösségekbe, és összességében társadalmi szintre is.

Ezért látom ezt a felelősséget nagynak, és szükségesnek tartanám, hogy megtanuljuk változtatni a dolgokhoz való viszonyunkat, megtanítsuk és megtanuljuk a derűs, optimista valóságszemléletet és gondolkodásmódot. A boldogságnak az igazi átélését pedig mindig olyan élmények adják, amelyek szeretteinkkel kapcsolatosak.

Ha most feltesszük magunkban a kérdést, hogy mi volt életünk legboldogabb pillanata, akkor az biztosan személyhez kötődik: nőknél a hogyan térjen vissza, a kisbabánkhoz, a szerelmi pillanatokhoz, társas együttlétekhez, férfiaknál a szerelmi és szakmai sikerekhez.

A konzumkultúrában meg van rontva maga az értéktudat, mert anyagi értékek kerülnek előtérbe, nem az emberi kapcsolatok.

Ez mennyiben van így? Arról van szó, hogy az embernek erős az odatartozási szükséglete, ezért követi a többek által képviselt normát.

Közösségi lények vagyunk, együtt akarunk lenni, az együttességnek teljesítmény- és boldogságfokozó hatalma van. Mérei Ferenc szociálpszichológus fogalmazta meg, hogy a létezés biztonságát és örömét a közösségi együttes élmények képesek felfokozni, mert megéljük az odatartozást, együttgondolkodást és a közös cselekvések teremtő hatalmát.

Biztonságban lenni valójában magát az élet védelmét is jelenti, ezért a legelső és alapvetőbb szükségletünk, mint a szeretet. A fiatalok boldogabbak, mint az idősek?

Optimista jövőkép 2020-ig

A magyar viszonyokat tekintve azonban az életépítés feltételeinek korlátozottsága miatt a fiatalok elégedetlenek, nehezebb az álláshoz jutás, nehezebb a boldogulás, rosszabbak az anyagi körülményeik és nehezebbek a családalapítási lehetőségeik.

Az igényeik viszont jóval magasabbak a korábbi évtizedekben tapasztaltnál.

Az idősek viszont ma is megelégedettebbek, dacára, hogy a szociális körülményeik és a gazdasági viszonyok nem annyira kedveznek nekik, főként azok nyilatkoznak így, akiknek vannak szeretteik, akik odafigyelnek rájuk és törődnek velük. Az idősek, emberi jövőkép már sok mindenen túl vannak, megküzdöttek az élet nehézségeivel, megéltek jót, rosszat, értékelni tudják a létezést, az életet magát.

Akik faluban vagy városban élnek?

Az a fajta elidegenedés, ami az emberi kapcsolatokban érvényesül, ellene hat a komfortérzésnek, a megelégedettségnek és a boldogságnak.

A kisebb falvakban, ahol az emberi kapcsolatok még nincsenek szétzilálódva, még van emberi szolidaritás, összetartás, együttműködés, ott az emberek jobban érzik magukat, nagyobb az elégedettségi fok.

Mindezek közös nevezőjére szívesen helyezek hangsúlyt: derű kell és életszeretet. Ezek is érdekelhetik.