Az emberi érzékelés jellemzői. Érzékszerv
Az emberi érzékelés általános jellemzői Eszköztár: Az élőlények általánosan jellemző sajátossága az ingerlékenység, ami azt jelenti, hogy képesek felfogni és feldolgozni a külső és belső környezetükből származó hatásokat, az ingereket. Az állatok és az emberszervezetében különleges, az ingerek felvételére és ingerületté alakítására szolgáló sejtek, sejtcsoportok, idegen szóval receptorok alakultak ki.
Az ingerfelvevő a legegyszerűbb esetben egy érző idegsejt, ilyenek például a bőr fájdalomérző receptorai.
Máskor idegsejtekkel kapcsolatban álló érzéksejtek szolgálnak az ingerek felfogására. Az érzékszervekben az érzéksejteket segédberendezések veszik körül, amelyek hatékonyabbá teszik az ingerfelvételt. A receptorokat aszerint csoportosítjuk, hogy milyen típusú ingert fognak föl, és alakítanak ingerületté.
Eszerint megkülönböztetünk fény- hő- mechanikai és kémiai receptorokat. A szem érzéksejtjei a fényt, a fül mechanikai receptorai a hang rezgéseit, a bőr hőérzékeny sejtjei az emberi érzékelés jellemzői környezet hőmérséklet-változásait, a nyelv kémiai receptorai a táplálék kémiai ingereit fogják fel.
A receptorsejtekben csak megfelelő erősségű inger hatására jön létre ingerület, a túlságosan gyenge ingernek nincs hatása.
Küszöbingernek nevezzük azt a legkisebb erősségű ingert, amely egy receptorban ingerületet alakít ki. A küszöbingernél gyengébb ingerekről nem szerzünk tudomást, vagyis nem halljuk meg az ennél kisebb erősségű hangokat, nem érezzük a túlságosan híg konyhasóoldatízét stb.
A receptorokból az ingerületet érző idegsejtek továbbítják a központi idegrendszerbe, annak is az agykérgi területére, a megfelelő érzőközpontba. Az érzőközpontban történik az ingerület feldolgozása, ott alakul ki az érzet, tudatosul a látott kép, a hallott hang vagy az étel íze.
A túlságosan erős ingerek a receptor fajtájától függetlenül fájdalomérzetet alakítanak ki a kérgi érzőközpontokban.
