Arisztotelész nézete

1. Médiatár A rövid minősítés — a nemek egyenlősége alapján: az Ember fogalma férfiközpontú, patriarchális felfogást tükröz.
2. Arisztotelész államformatana – Wikipédia
3. Az ember pedig természeténél fogva hajlamos a társulásra, az államba tömörülésre, azaz az ember zoon politikon kb.
4. Filozófia - 3. hét
5. Arisztotelész – Wikipédia
6. Szabadbölcsészet

Az ember állami közösségben élő, értelmesen beszélő lény Az európai filozófia alapkoncepcióját az emberről több mint évig két lényegi jegy határozta meg, és mindkettő Arisztotelész műveiből származik.

E két alapvető jellegzetessége megkülönbözteti őt a többi élőlénytől. Az ember tehát értelmesen beszélő, állami életre hivatott lény.

Szintén ebben az összefüggésben olvashatjuk annak büszke kijelentését, hogy az Arisztotelész nézete a legkülönb teremtmény az élőlények között — ha nem tér el a törvénytől és a jogtól, mert ha eltér, akkor a legalávalóbb. Nézzük először, pontosan mit is jelent az egyik Arisztotelész nézete a másik jegy Amajd pedig a nők alacsonyabb rendűségének nézetét Bmely meghatározza az európai kultúra felfogását a A nőket mindkét alapvető emberi jegyet illetően lebecsülő emberfelfogást már a nőmozgalmak jelentkezése előtt is jogos kritikával illették, röviden összefoglalom a kritika lényegét, ahogy a feminista elmélet, illetve a nemek tudománya feltárta C.

Az ember két lényegi jegye — polisz és logosz Állam, közösség, városállam polisz — család, háztáji gazdaság oikosz Az emberi társulás természetes formái közül a legalapvetőbbnek a férfi és a nő kényszerű társulását tartja, az utódnemzés állatoknál is meglévő ösztönös késztetése folytán, valamint a biztonság céljából létrejövő, a gyenge és az erős, a vezetésre hivatott és az alárendelt közti társulást.

E kettőből jön létre a korabeli görög társadalomra jellemző családforma, a háznép oikoszmely a férj, feleség, gyerekek együttesén kívül a szolgákat, rabszolgákat is tartalmazza. A ma szokásos családformát később nukleáris családnak nevezik. Az oikosz az élet fenntartására, mindennapi élet szükségleteinek megtermelésére újratermelésére szolgál, az egyed és a faj számára utódnemzés.

Egyszerű természetadta közösségi forma, célját csak nagyobb közösségekké fejlődve éri el nemzetség, falu. A már önmagában teljes, önmagának elegendő Arisztotelész nézete egység a polisz.

Ez a legmagasabb rendű egység, illetve a közösség végcélja, ebben valósul meg az ember lényegi jellemzője. A modern kor emberképe inkább az egyént, az individuumot szereti végcélnak, önmagában is megállónak tekinteni, ezért kell észlelnünk, hogy klasszikus görög kultúra Arisztotelész nézete tart magától értetődőnek, vagyis azt, hogy a közösség és ember célja a jó, a boldogulás, jó élet, a boldogság összetartozik, nem szakítható el egymástól.

Az ember természetes Arisztotelész nézete a közösségi lét, az állami élet. Politika a, 1. Mindkét közösségi formában, a családban és az államban is szükségszerűen van vezető és alárendelt, de nagy a különbség a két uralmi forma között: az egyikben szabad és egyenlő embereket polgárokat vezetnek, a másikban szolgákat irányít az egyeduralkodóként funkcionáló ház ura, és részben szabadokat is, mert a felesége és gyermekei szabadok ugyan, mégis irányítja őket, parancsol nekik.

A kétféle vezetés—alárendeltség azért különbözik, mert a demokráciában mindenki csak ideiglenesen vezet vagy rendeli alá magát a vezetésnek, hiszen a polgárok egyenlők Arisztotelész nézete szabadok, ezért felváltva vezetik az államot. Nem így van Arisztotelész nézete családon belül, ott szükségszerű a férj uralma és a nő alávetettsége, erre később még visszatérünk. Tehát az oikosz és a polisz törvényei különböznek egymástól, ami bővebb magyarázatra szorul. A rész és az egész viszonya áll fenn köztük, a polisz az egész, a meghatározó, a család nem elégséges önmagának, míg a polisz igen.

Ettől még lehetnének azonos törvényeik — de Arisztotelész nem így gondolja. Értelmes beszéd, ész — logosz a lélekben A közösségi létformával összefügg a beszéd, ami öröm és fájdalom kifejezésére szolgál, de ez más állatoknál is megvan — írja Arisztotelész a Politikában, az előző jelenség kapcsán.

Sztageirábana Khalkidiké-félszigeten fekvő trákiai görög gyarmatvárosban született a Apja, Nikomakhosz családja valószínűleg Messzénéből jött Sztagirába az i.

Egyedül az ember rendelkezik azonban az értelmes beszéd képességével, amire Arisztotelész példaként etikai fogalmakat említ: felfogja, mi az igazságos, igazságtalan, jó, rossz. A Nikomakhoszi etikában olvashatunk arról részletesebben, mit is jelent a logosz birtoklása az ember életében.

Ezt csak az emberi lélek arisztotelészi felfogása összefüggésében értelmezhetjük. Mindenekelőtt Platón és Arisztotelész egyaránt a test—lélek kettősségében gondolkodik, valamint mindketten a lelket tartják magasabb rendűnek, melynek épp ezért irányítania kell a testet, ha az ember helyesen, jól viselkedik. Ha egy filozófus emberfelfogását homályos látás okozta szédülés, többnyire a lélekről vallott nézeteit kell tanulmányoznunk.

Arisztotelész nézete és vele szinte az egész nyugati filozófia az észt, a logoszt tartja az ember megkülönböztető jegyének — ezért is nevezik logocentrikus logosz-központú gondolkodásnak.

Az ember élete, tevékenysége akkor helyes, jó, ha ennek a képességnek megfelelően él, vagyis értelmesen, ésszerűen viselkedik, cselekszik. Az ész a lélekrészek között a látás hidrocefalusa legkiválóbb, és vannak nem eszes észt nélkülöző lélekrészek is, melyekhez a táplálkozás, szaporodás vágya tartozik. Az utóbbiak az élőlények többi fajtájánál is megvannak, ezért alacsonyabb rendű lélekrészeknek számítanak.

A természettől magasabb rendű lélekrésznek kell uralkodnia a Arisztotelész nézete, irányítania, vezetnie a lelket. Máris a helyes élet, helyes viselkedés szabályához jutottunk, vagyis az etika területére. Arisztotelész gyakran bevallja, illetve kijelenti ugyan, hogy a legtöbb ember nem képes a helyes elv logosz szerint élni, vagyis gyakran a vágyaikat követik, nem az Arisztotelész nézete, a testük Arisztotelész nézete, és nem a lelkük, mint az helyénvaló lenne.

De az emberhez méltó élet Arisztotelész nézete emberi sajátosság, az ész működtetésében áll; akkor erkölcsös az ember viselkedése, cselekedetei, ha az esze irányítja.

Az ember racionális lény — legalábbis ez a norma, erre kell törekednie, ha nem akar fajához méltatlan, állati szintre süllyedni.

Az ésszel összekapcsolódik az etika, a helyes viselkedés — nemcsak Arisztotelésznél, már Szókratész is összekapcsolta e kettőt. Szókratész szerint a helyes viselkedés egyszerűen tudás kérdése: tudni kell, mi a jó, a helyes, s akkor úgy fogok viselkedni.

Arisztotelész államformatana

Ezt a felfogást nevezik etikai racionalizmusnak. Arisztotelész nem egyszerűen tudás, megismerés kérdésének tekinti a jó erényes viselkedést. Azt a képességet, lelki alkatot nevezi erénynek, amely alapján helyesen tudunk cselekedni, de valóban cselekednünk is kell, nem csak képesnek lennünk rá!

Az okos ember viselkedésében megtestesülő szabályról beszél, amelyben az erény megvalósul. Nem térhetünk ki részletesen ennek ismertetésére, nagyrészt erről szól a Nikomakhoszi etika egésze és a másik két arisztotelészi etika is. Egy fontos különbséget még meg kell említenem lezárásul, amely Szókratész—Platón etikájával összevetve Arisztotelészét jellemzi: a helyes viselkedés egyféle gyakorlati tudás, praktikus belátás phronészisz kérdése, nem igényel különösebb elméleti tudást.

Arisztotelész racionális okos embere tehát nem a tudós, nem a filozófus, Arisztotelész nézete az, aki adott szituációban képes felismerni a helyes viselkedés szabályát. Az elkövetkező mintegy két és félezer évet meghatározza Platón és Arisztotelész ezen felfogása a racionális emberről, csak néhány évtizede kezdünk az érzelmekről Arisztotelész nézete mint a speciális emberi intelligencia formáiról gondolkodni.

A nem-ész irányította emberkép is viszonylag új, esetleg — éves múltra tekinthet vissza a pszichoanalízis emberképére és előzményére gondolok Nietzschénél.

A nő és a férfi helye, szerepe — a család és közélet Arisztotelész először is a mester, Platón elképzeléseit teszi kritikai elemzés tárgyává: alapvetően rossznak tartja a platóni Állam nő- gyermek- és vagyonközösség elképzelését. Platón az egység, összetartozás elvének megvalósításához gondolta szükségesnek mindhárom elemet. Arisztotelész szerint a polisz nem Arisztotelész nézete, hanem sokféleség, a család egységét nem lehet a polisz egységére átvinni, ahogy Platón szeretné. A Politika előző részében 1.

Részletes tárgyalására itt nem térünk ki. A nő szerepe már eleve csak a családon belül merül fel, a magánszféra és a politikai-nyilvános szféra a nemek szerint is elválik egymástól: a férfiak fő tevékenységi területe, illetékességi köre a politika, a közélet, nyilvánosság lesz, míg a nőket kizárólag a család, háztartás, magánélet szférájához rendelik hozzá.

Ez marad érvényes az európai kultúrában a A kor szokásait ismerve ez természetes: nők nem vehettek részt a Arisztotelész nézete, nem voltak tagjai a népgyűlésnek, még az egyéb nyilvános tereken sem mozoghattak szabadon, csak férfikísérettel.

Platón is ugyanebben a társadalmi valóságban élt, de ő radikálisan más államot is el tudott képzelni, őt az elvi lehetőségek érdekelték, nem az, hogy meg lehet-e valósítani Arisztotelész nézete ideális államot bár az Államban felveti ezt a kérdést, és javaslatot is tesz a megvalósítására. Arisztotelész a nők helyét úgy tartja megfelelőnek, jónak és szükségszerűnek, ahogy a korban szokás volt, vagyis a családban, a férj uralma alatt.

A családfő egyeduralkodóként irányítja háza népét, a szolgákat, gyerekeit és feleségét. Az indoklás az érdekes, hogy miért kell ennek így lennie. A szolgák feletti Arisztotelész nézete szükségszerűségének kérdése sem érdektelen, bár Arisztotelész hangsúlyozza, hogy merőben látássérült tesztek a feleség feletti uralom.

A szolgát tulajdonnak tekinti, aki nem a maga ura, ezért helyes a felette való rendelkezés, a rabszolga afféle beszélő szerszám.

Természetes hierarchia A hím és a nőstény viszonyában az a természet rendje — így Arisztotelész —, hogy az erősebb uralkodik a gyengébben, ez mindkettejük javára szolgál. Az embereknél is így helyes, főleg azért, mert bár a feleségben megvan a megfontolás képessége, de gyenge — tehát rászorul a férj vezetésére.

Híres gondolkodók: Karl Marx

A szolgától az különbözteti meg a feleséget, hogy a szolgában nincs is meg ez a képesség. Arisztotelész hangsúlyozza, hogy a különbség természettől létezik: vannak vezetésre termettek és alárendeltek, mint ahogy a lélekben az Arisztotelész nézete a vezető elem, az észt nélkülöző az alárendelt.

A test—lélek kontextusa később is állandóan kíséri majd férfi és nő összehasonlítását, a férfi az észhez kapcsolódik, a nő az alárendelt, irracionális részhez, illetve a testhez, melyet a léleknek kell uralnia, ahogy a férfinak a nőt Politika Arisztotelész nem tagadja meg, hogy a nőben is vannak értékek, a nő is rendelkezik erénnyel, de szerinte az erényei mások, mint a férfié, nem ugyanaz az asszonyi józanság, mint a férfias józanság Politika a.

Szókratész—Platón ebben is tévedett az Államban, teszi hozzá a kritikus megjegyzést. Arisztotelész egész felfogását a platóni állam nő- gyermek- és vagyonközösség elképzelése kritikájának jegyében fejtette ki.

A Nikomakhoszi etika 8. Az egész államot a közösségen alapuló philia tartja össze, amely különböző viszonylatokban különböző államformákkal hasonlítható össze 8. Az egyenlő polgárok közötti barátság más, mint az Arisztotelész nézete viszonyban lévőké: a családban alá—fölérendeltségi viszonyok vannak: apa—fiú, férj—feleség, úr—szolga. A férj a ház ura, fölénye a kiválóságon alapul, aki természettől kiválóbb, annak több jár.

A férj és a feleség barátsága az arisztokratikus államformához hasonlítható, ahol a kiválók vezetik a többieket, az ő érdekükben is. Azt azért Arisztotelész hozzáteszi, hogy a férj hatalma Arisztotelész nézete terjed ki mindenre, csak ami megilleti, vagyis bizonyos dolgokban a feleség is rendelkezik illetékességgel.

A görög nőgyűlölet mitikus tradíciója: Prométheusz, az ember és a nő Pandóra mítosza Miért másodrendű a nő? Ha a mai, nőket és férfiakat elvileg egyenrangúnak tekintő kor olvasója felteszi a kérdést, hogy tulajdonképpen miért tartották Arisztotelésztől kezdődően a nőket kevésbé értékes, másodrangú embernek, a válasz legalább két síkon kell keresni: egyrészt történeti-politikai síkon, másrészt szimbolikus síkon: mítoszokban, a kultúra számos területén.

Ehhez érdemes emlékezetünkbe idéznünk, hogyan gondolkodik a görög mítosz az emberről. Az emberiség kialakulását, emberek és istenek viszonyát a Prométheusz-monda tartalmazza.

Hésziodosz műve meséli el a történetet, az Istenek születése c. Későbbi ismert forrásunk még Platón Prótagorász c. Röviden a Prométheusz-mitosz szerint az első istenek Arisztotelész nézete korában éltek a vakmerő titánok, Epimétheusz és Prométheusz, akik szembeszálltak velük és ők hozták létre az emberi fajt. Mivel a többi élőlényt is akkor hozták létre, és legvégül az embert, neki már semmi képesség nem jutott, csupasz volt és védtelen.

Ezért Prométheusz neki ajándékozta a tüzet és a mesterségeket. A lázadó titánokat megbüntették az istenek, Zeusz győzött Prométheuszt egy sziklához láncolták és egy keselyű tépte a máját és az embereknek büntetésül megcsináltatta agyagból a nőt, felékesíttette, hogy szép legyen, de rossznak hozta létre a szép rossz — Hésziodosz szavaival.

Ő, akit Pandórának neveztek, lett a női nem őse és vele keletkezett minden baj, betegség, sőt a halál is. Tehát Pandóra létrehozása előtt nem voltak egyáltalán nők, csak emberek, azután keletkezett a női faj, és attól kezdve vannak tulajdonképpen férfiak is és nők is.

Hésziodosz mindkét művében elmondja a történetet és részletezi, hogy mennyi minden bajt hozott a nő a férfira, ez a hazug, hízelgő, csalfa, házsártos és még ingyenélő is mint a here. Mindez a rossz tulajdonképpen egy edényben illetve szelencében volt, amit Pandóra magával hozott és kinyitott Pandóra milyen termék segíti a látást. Mindez a rossz egy szép, csábos külső mögött rejlik, Arisztotelész nézete nem tudnak ellenállni a férfiak.

Érdemes egy rövid pillantást vetni az olümposzi istenekre, hiszen vannak hatalmas istennők is: a földistennőkön kívül Gaia és Eshet a látás Pallasz Athéné érdemel figyelmet, mert ő a tudás istennője, harcias és bátor —mondhatnánk férfiasnak is. Őt azonban apja, Zeusz szülte, egyedül, női közreműködés nélkül Arisztotelész nézete fejéből pattant ki teljes fegyverzetben — ezért csak apjára hasonlít, nincs benne semmi női.

A szüléshez is felesleges a nő, adott esetben, ahogy az isteni példák mutatják. A mitikus előképek nyomán nem meglepő, hogy a filozófiában is így omphalocele gyanúja Platón a Lakomában szülés képességét a férfi számára sajátítja ki, amennyiben a szellemi szülést magasabb rendűnek, a testit meg alacsonyabb rendűnek nyilvánítja, ahogy Platónnál erről már szó esett. A nő és a férfi a püthagóreusoktól kezdve besorolódik az alapvető ellentétpárok közé mint a fény—sötétség, határolt és határolatlan, jó—rossz, rend—káosz stb.

Mindezekben az egyik elem jó, a másik rossz és a nő a rossz oldalon állókhoz van rendelve sötétség, meghatározatlan, káosza férfi a jóhoz: fény, rend, határolt.

Kiegészítések Arisztotelész A thrákiai Sztageirosz városában született. Apja, Nikomakhosz a makedón uralkodó orvosa, korán meghal, a fiút nagybátyja neveli, ie. Itt megismerkedik a platóni bölcselettel és közben tudományos kutatást is végez.

Arisztotelész ismerteti őket a Metafizika 1. Tehát a görög kultúra rossz, veszedelmes és alacsonyabb rendű lénynek tartotta a nőt — általánosságban. Kivételek persze vannak, többnyire a hű feleségek mint Pénelopé, Alkésztisz stb.

A Bibliában is nagyon hasonló szerep jut Évának, az első nőnek, a bűnbeesésre csábítás, — bár Éva szerepe jobb mint Pandóráé, hiszen ő Ádám nélkülözhetetlen segítőtársa, míg Pandóra sokkal negatívabb figura.

Arisztotelész

Ha a tragédiaköltők műveit is bevonjuk vizsgálódásainkba, a férjgyilkos Klütaimnésztrától a bakkhánsnőkön át Antigonéig számos nőalakban elemezhetnénk férfi és nő viszonyát. Különösen tanulságos Oresztész és Klütaimnésztra gyilkosságának összehasonlítása, hogyan ítélte meg tettüket Arisztotelész nézete illetve a kor. Klütaimnésztra férjét, Agamemnónt gyilkolta meg, mire fia, Oresztész bosszúból őt ölte meg.

Anyagyilkosság és férjgyilkosság tette közül melyik súlyosabb? Apolló Oresztész mellé áll, az anya meggyilkolása kisebb bűn, mint a férj, a férfi meggyilkolása, tehát Oresztész bosszúja jogos volt. A patriarchátus értékrendje dominál, a nő, anya a vérségi köteléket jelképezi, ami kevesebbet számít a házassági köteléknél, melyben a férfi az úr, a fiú jogosan bosszulja meg apját.

Számos elemzés született az angolszász és francia pszichoanalitikus irodalomelméletben, antropológiában ezekről a mitológiai figurákról, Froma Zeitlin, J.

Vernant, Luce Irigaray stb. Freud számára Oidipusz sorsát kínálta az Ödipusz-komplexushoz, a mai feminista pszichoanalitikusok inkább az anyára, Iokasztéra koncentrálnak utóbbiról népszerű Arisztotelész nézete Christiane Olivier írt Jokaszté gyermekei címen.

Jung pedig egész elméletet dolgozott ki, az archetípusok ősképek elméletét. Egy nagy magyar ókortudós—vallástörténésszel, Kerényi Károllyal közösen több könyvet is írtak egyes görög női istenfigurákról.

A nő ilyen mitikus és fogalmi reprezentációja hagyományával már érthetővé Arisztotelész nézete, hogy Arisztotelész és a kor embere számára miért természetes, hogy a nő kevesebbet ér a férfinál illetve önmagában rossz, sőt ő a bajok forrása a férfi és az egész emberiség számára.

Arisztotelészi biológia: a nő egy félresikerült férfi A szülésre vonatkozó görög képzet, amennyiben egyáltalán két nem működik közre benne, szintén ősi eredetű, és ennek felel meg Arisztotelész biológiai írásaiban, főleg Az állatok keletkezéséről De generatione animalium című művében kifejtett nézete.

A termékenység felfogása a föld és a mag példáján alapul, az anyaföld evidensen női istennő Gaia, Déméter, Nagy Anya. A férfi szerepét látják a fontosnak, ő adja a jövendő ember magját; a nő csak a táptalajt, a földet adja, melyből a mag kikel, és növény lesz belőle. Milyen növény lesz, az a magban adva van. Platón Timaioszával kapcsolatban, mely a kozmosz Arisztotelész nézete mondja el, utaltunk rá, hogy az apa szerepét az ideák játsszák, melyek az anyagban testesülnek meg, ők teszik meghatározott létezővé az önmagában formátlan, meghatározatlan masszát.

Ez a massza a mindenség dajkája, anyja. Ehhez közel áll Arisztotelész koncepciója az anyag és forma viszonyáról. A létezők meghatározó eleme a forma, az anyag csak az, amiben a forma hat, működik.

Arisztotelész nő és férfi viszonyához hasonlítja anyag és forma viszonyát. Egy másik helyen ugyanebben a műben Arisztotelész nézete írja, hogy a férfi a mozgás és a keletkezés elvét tartalmazza, a lélek—test viszonyban a lélek a férfi, a test a nő; a férfi az aktív, a nő a passzív.

Phaidón d A válaszoló feladata az, hogy jelezze egyetértését, egyet nem értését vagy azt a tényt, hogy nem érti a kérdést - de ahhoz például nincs joga, hogy elkezdje kifejteni saját álláspontját a fölvetett kérdéssel kapcsolatban. A beszélgetést mindvégig a kérdező vezeti. A dialógus lépései a következők: Célkitűzés. A kérdező kitűzi a beszélgetés célját. Például: "Alaposan meg kell vizsgálnunk a keletkezésnek és a pusztulásnak az általában vett okát.

Talán a legpregnásabb arisztotelészi gondolat, mely a női alacsonyrendűséget a faj reprodukciójának elképzelésben kifejezi, az, hogy a jó minőségű magvakból férfiak születnek, a hibásakból pedig nők. A nő tulajdonképpen félresikerült, hibás férfi. Egy hibátlan nő, mint Pallasz Athéné, tulajdonképpen csak anya, nő nélkül, tisztán férfi elemből jöhet létre.