Arisztotelész a látomásról,
A szférák zenéje az ókori Görögországban Gondoljunk bele, hogy manapság a szférák zenéje kifejezéssel milyen ritkán találkozunk tudományos vagy ismeretterjesztő szövegben. Lelkendező műkritikában vagy nagyotmondó beharangozókban annál inkább előfordul: a szerző ilyenkor általában olyan melódiákat jelöl a szókapcsolattal, melyek feltételezése szerint az átlagos befogadó számára merőben szokatlanok, szépségük éppen különös mivoltukban, az így társított "mennyei" eredetben rejlik.
Honnan ered a mára elcsépelt közhelynek, puszta szóvirágnak ható, egykor azonban nagy tudósok tucatját komolyan foglalkoztató kifejezés? Rövid ókortörténeti kitekintésünkben választ kapunk erre, és megtudjuk, hogyan kapcsolódott egymáshoz ekkoriban a zene, a matematika, a filozófia és a csillagászat.
Mert egy kozmikus eredetű zúgás vesz körül bennünket, amelynek hullámaira nem csak az énekesmadarak képesek ráhangolódni, hanem az ember is. Ez a 'zúgás', ez a potenciális zene a mozgatórugója a legkifinomultabb hallású európai zeneszerzők műveinek éppen úgy, szembetegségek myopia hyperopia a klasszikus keleti zenéknek vagy különböző korok, földrészek népzenéjének.
Ha a zeneszerző megérzi és megérti ezt a különös akusztikai rendet, s munkája során követi ennek törvényeit, zenéje tisztán szóló, megtisztító lesz, gyógyítani fog.
Vajon milyen mélyre nyúlnak e képzet gyökerei? Püthagorasz a görög filozófia egyik legrejtélyesebb alakja A preszókratikus Arisztotelész a látomásról, a Kr.
Navigációs menü
Bölcseletének lényege szerint a Szám a világegyetem őseleme. Egyik követőjének Arisztotelész a látomásról maradt szövegéből tudjuk, mit jelent ez közelebbről: elképzelése szerint az Egy valójában egy pont, a Kettő egy egyenes, a Három egy sík, a Négy pedig szilárd test.
Az absztraktnak tűnő rendszer azonnal érthetővé válik, ha eszünkbe jut, hogy minden formát le lehet bontani pontok vagy vonalak, azaz ily módon számok összességére. Továbbra is a számoknál maradva: Püthagoraszt lenyűgözte, hogy az összes természeti jelenség egy magasabb logika szabályai szerint működik.
Tartalomjegyzék
A püthagoreus okfejtés szerint ha az alapelemek nem hasonlók, eleve nem alakulhat ki belőlük a világ, csak akkor, ha létezik a dolgok között fennálló harmónia. Kozmológiai felfogásuk is ezen alapult: a püthagoreusok a Központi Tűz körül keringő tíz égitestet a tíz az első négy szám összege - innen e szám különös jelentősége szemükben tartottak nyilván ezek: a Föld, a Hold, a Nap, az akkor ismert öt bolygó, az állócsillagok világa és az "Ellenföld".
A püthagoreusok szerint ezek az égitestek körpályán keringenek, s eközben különös dallamokat, a szférák zenéjét bocsátják ki magukból.
- Орел велел Николь снять шлем.
- Ма-ма, - проговорил он, протянув к ней руки и трепеща от счастья всем своим большим телом.
- Николь попыталась вздохнуть и поняла, что конец близок.
- Van-e látás a mínusz 6-ról
Emberi fül azonban nem hallhatja ezt a zenét, lévén hogy állandóan szól, s mi csupán akkor érzékelünk bármilyen hangot, ha képesek vagyunk azt viszonyítani ugyanazon hang megszűnéséhez, a csendhez. Arisztotelész szemléletes példaként hozza fel erre a kovácsokat, akik kalapálás közben nem vesznek észre semmi különbséget, mert fülük már megszokta a zajt. Platónt is izgatta a szférák zenéjének problémája A Kr.
Platón írásaiban tetten érhető a törekvés, hogy a mámor művészetével szemben egyre inkább az értelemre építsen, s rendet teremtsen - többek között a művészetben.
A kor püthagoreizmusa ugyanezt a rendet Arisztotelész a látomásról érvényesíteni a világegyetem kérdéseiben, így a kozmikus harmónia régi tanítása alapján valójában ekkor válik igazán népszerűvé és terjed el széles körben a szférák zenéjének tanítása. Az elmélet csillagászati megalapozottsága csak később, a középkorban és az újkorban lesz jellemző.
Platón Az állam című dialógusának végén beszéli el a pamphüliai Ér látomását. Ér görög katona volt, aki bár elesett egy csatában, halála után visszatérhetett a másvilágról, s az ott látottakat Arisztotelész a látomásról társainak.
- Osztályok a látáshoz
- Mi esik, ha a látás
- III. Alexandrosz makedón király – Wikipédia
- Barlanghasonlat – Wikipédia
- Helytelenül ítélnénk meg azonban a mu c tazilitákat, ha - amint ez rendszerint még ma is megtörténik - az iszlám szabadgondolkodóinak neveznénk őket.
- Akkor is, ha azt hiszi, hogy nem.
- Bővebben: II.
- Ezek az emberek még soha nem hagyhatták el a barlangot, ezért nem is sejtik, hogy a barlangon kívül más valóság is létezik.
Innen tudjuk, hogy a világegyetemet egymásra helyezett gömbhéjak sorozataként képzelték el. Az orsóra felfűzött, különböző színű lyukas korongok a tengely körül egyre növekvő sorban helyezkednek el, s mindegyik egy-egy égitest pályáját írja le.
Az egész szerkezet körbeforog, de a korongok az egésszel ellentétes irányú mozgást végeznek. Mindegyik körön egy-egy szirén ül, akik a körrel együtt szintén forognak, s közben egy hangot hallatnak. E hangok egy csodálatos összhangzatban egyesülnek, melyhez hozzájárul még a három Moirának, a Sors istennőinek a szirénekkel összhangban zengő dala. A püthagoreus tanok és Platón leírása együttesen hatottak később olyan tudósokra, mint pl.
Kepler, aki számításai alapján le is kottázta a szférák zenéjét.
