Ahonnan a látás hullani kezd,

Olvass bele — Bodor Ádám: Rebi Olvass bele— Olvass bele Dél felé megint fölmennék, éppenséggel brunyálni egyet, amikor hatalmas, tenyérnyi pelyhekben hó kezd hullani. Igen, valódi hó, rá a sötétkék latyakra, és mindjárt Rebire gondolok, úgy hálóingesen, ahogy a kecskék után szaladt.

Hajnal felé, amikor félálomban meghallom a szirénázó autót a tanya felé közeledni, arra gondolok, Rebit hozzák, mivelhogy őnagyságát a pásztori teendői éjnek évadján a ligetbe szólították.

De nem őt hozzák.

Van egy jó időjárás képed?

Aj, aj! Ahogy telnek az évek, csak kerülget az álom, az éjszakáim félálomban, tépelődéssel telnek, régi dolgokon agyalok, aztán kábultan, zavarodottan ébredek, olyankor nem is tudom hányadán állok magammal.

Késő ősszel, tél idején sokféleképpen csapódhat ki a levegő állandóan jelenlévő víztartalma. A késő őszi hidegek eljövetele nyomán a levegő mind könnyebben, s egyre gyakrabban éri el az úgynevezett harmatpontját: ez az a hőmérséklet, amelyen egy bizonyos nedvességtartalmú levegőből elkezd kicsapódni, kondenzálni a páratartalom.

Így találnak most ezek a hivatalos emberek, a szirénázó furgonjukkal. Amolyan hatósági jármű, oldalán mindenféle betűkkel és számokkal, fehér mackóruhás, maszkot viselő fazonok ülnek benne. A kocsi tetején hangszórótölcsér, amiből azt lehet hallani, hogy menjek le a pincébe, torlaszoljam el a bejáratot egy vagy két hordó vízzel, vagy vízzel teli edényekkel, és legjobb, ha végigfekszem a földön, és nem mozdulok.

Még mit nem. Pedig amikor meghallom őket a szirénájukkal, még azt hiszem, Rebit hozzák. Mert az éjjel, ahogy nagyhirtelen elrohant a kecskék után, biztos jól elkeveredett valamerre, miközben haza akarta terelni őket.

Az is lehet, hogy nem bír a megvadult jószággal, de amilyen szeleburdi, csak úgy a maga eszétől is eltévedhetett, mert már mindjárt reggel van és se híre se hamva. Gondoltam, ha már valakik szirénázó autóval ahonnan a látás hullani kezd, akkor valahol rátaláltak és hazahozzák.

De nem, nem őt hozták. Azért integetek, és odakiáltok a furgonosoknak. Hogy nem láttak véletlenül errefele jövet egy ősz hajú, hálóinges asszonyt, kilenc darab Hortensen-kecskével? De nem válaszolnak, mintha nem is hallanák. Gurulnak tovább, már a Nussbaum tanyánál járnak, most épp Nussbaum Árpit és házanépét boldogítják a hangszórójukkal.

Rebi meg sehol. Az este egész jól indult, ugyanis három és fél hét után kibékültünk.

Egyik pillanatról a másikra történt, hirtelen egymásra néztünk, és elmosolyodtunk. Egyszerre fáradtunk bele a haragba. Fel volt húzva bennünk a harag gépezete, mostanra épp lejárt. Nem csoda, Rebi meg én annyira összetartozunk, annyira összenőtt a lelkünk, hogy nálunk az ilyen dolgok belső vezénylésre történnek.

Akkor nem is nagyon volt mit mondani, szavunk nem volt egymáshoz: kibékültünk, és kész.

Apám felköhög a szomszéd szobában, kinyitom a szemem.

Kimért csend ereszkedett közénk. Szeptember végéhez képest langyos este volt, lefekvés előtt egy darabig még a tornácon üldögéltünk, csendben hallgattuk a kurrogó lótücsköket, meg ahogy szipog a föld a frissen öntözött őszirózsa alatt. Holnaptól, ha lesz miről, majd beszélgetünk. De egyelőre a lótücsköké a szó. Alig aludtunk el, ez valamikor éjféltájt lehetett, megint csak egyszerre fölébredtünk, fölültünk az ágyban, összenéztünk, hogy mi ez.

Ez most vajon mi akar lenni. Mert megéreztük, hogy valami van, vagy akar lenni. Látás mínusz 3 gyakorlat tényleg, Kelet felé egyszer csak fényesség támadt az égen, hatalmas narancsszerű felhő emelkedett a láthatár fölé, olyan lett tőle az ég, mint amilyenről a próféta beszél.

Erre fel künn a pajtánál is hirtelen riadalom támadt. Rebi a jó fülével meghallotta bakalódni a kecskéket, s már láttuk is az égi fényben őket nagy mekegések közepette egyenként kiugrálni a karámból. Kilencvenkilenc felé szökelltek szélsebesen, amerre láttak.

Rebi pedig, mivel a kecske az ő reszortja, ahogy volt, egy szál pendelyben visítozva utánuk eredt. A narancsfelhő a távolból szépen világított nekik, én pedig egy darabig a tornácról néztem utánuk.

Mielőtt újra elnyúltam volna az ágyban, még párszor elkiáltottam magam: Rebi, Rebi, Rebi! De nem válaszolt senki. Hogy nem mentem utána? Rebi azóta se tért vissza. Kecskék orvos látás helyreállítása szegénykém biztos nem mer a szemem elé kerülni. Tudja ő, miért. Ahonnan a látás hullani kezd a kecskéinkből élünk, a tejen kívül tizennégyféle termékkel dolgozunk, sajt, túró, gomolya, telemea, kaskavál, ilyesmik.

• Javítsa a látást testmozgással
• A szobában egy apró szempár villan: gazdája legfeljebb hétéves lehet.
• Magyar Narancs - Élet + Mód - Jég a szakálla
• „Éktelen visítás, néhány rúgás és egy tál meleg vér” – Disznóvágás gyerekszemmel | st-andrea.hu
• Bodor Ádám: Rebi | Litera – az irodalmi portál
• Życie,
• st-andrea.hu – Brenzovics Marianna: Kilátás (regényrészletek)

Mindez Ahonnan a látás hullani kezd minőségben, bio kivitelezésben. Divatba jött a kecske, mostanság ára van az ilyen portékának. Közben a furgon a fehér mackósokkal, a hangosbeszélőjével már Nussbaum-tanyán is túl, a liget utolsó telkeinél jár, pincés, vizeshordós mondókájától visszhangzik az erdőszél.

Közben ha jól látom, az úton Nussbaum Árpi közeledik sietős, hosszúra nyújtott léptekkel. Egyenesen a portám felé.

Az arcát nem látom, mert csuklyás fekete esőköpenyt visel, és fekete napszemüveget, de a járása tisztára a Nussbaum Árpié. Ő az, lihegve rohan fel a lépcsőn. Hogy mindjárt jön Vera is a gyerekekkel, fogadjam be őket a pincébe, biztos Rebinek sincs kifogása ellene.

Merthogy ugye tudom, neki nincs pincéje, vizeshordója se. Gyertek csak, mondom, gyertek nyugodtan, ha már ezek azt mondják. Rebi egyébként sincs itthon. És hogy mit szólok hozzá, folytatja Nussbaum Árpi, ő már az éjszaka vakarta a fejét, mert annak a világító felhőnek olyan gombás kinézete volt, mostanra aztán kiderült, attól is van most ez a kis cécó. Neki meg nincs pincéje. Gyertek nyugodtan, ahányan vagytok, mondom. De te tényleg gombának láttad? Na, mert amit én láttam, annak inkább olyan narancs formája volt, narancs volt a színe is, mondom Nussbaum Árpinak.

De ő továbbra is szívóskodik, hogy gomba. Jó, legyen. Tudod, mit, onnan, ahonnan te nézted, egy kicsit gomba formájú is lehetett. Nem igaz? De azért ha hazajön, majd megkérdezzük Rebit is. Mert én narancsnak láttam, és ha tényleg gomba lett volna, bízzuk csak Rebire, ahonnan a látás hullani kezd az ilyesmit nagyon megjegyzi magának. Nussbaum Árpi erre már nem mond semmit.

Megjön Vera is a gyerekekkel, ők is mind állig begombolt csuklyás esőköpenyben. Se szó, se beszéd, elnyúlnak a pince döngölt padlóján.

A biorezonancia-terápia (BRT) és mindennapi bajaink

Mi ütött belétek ezekkel a maskara köpenyekkel? Esik tán? Még nem. Nussbaum Árpi napszemüveggel néz ki a koszos pinceablakon. De fog. A hangszórós emberek azt is megmondták. Várj, letörlöm, mondom, ha már nem bírsz a vaksi szemüvegedtől megválni, letörlöm, láss már ki azon az ablakon rendesen.

Stanisław Lack: Wojciech Weiss. 1900

Veszek is egy rongyot, hogy letöröljem a koszos pinceablakot, de Nussbaum Árpi félretolja a kezemet. Hagyd csak! Hagyd rajta, engem nem zavar! Jobb is, ha rajta marad. Aztán tényleg, egyszer csak esni kezd, innen a pincéből nem is láttuk, hogy beborult. De még hogy! Piszok nagy szürke felhő ereszkedett a ligetre, szegélye leér a bokrokig, fekete eső esik belőle.

Elsőre feketének látszik, de ahogy lecsorog az ablaküvegen, talán inkább kékesfekete, mint a tinta. Künn is olyan sötétkékes a világ, sötétkék a levegő, az csorog az ahonnan a látás hullani kezd, a szilvafák sárguló levelein. Sötétkék tócsácskák mindenfelé, egy erecske például máris kanyarogva indul le a lépcsőkön, veszi az irányt egyenesen a bejárat felé.

Nálad milyen az idő?

Nussbaumék ma nem valami beszédesek, pedig valamivel fel kéne dobni a délelőttöt. Valamit játszani kéne, az ember, ne mérgelődjre gondolok, fel kéne menni érte. A gyerekekre tekintettel persze, akik kezükkel a tarkójukon, a döngölt padlót szaglászva feküsznek mozdulatlanul. De hátha most nincs kedvük.

Gyakori megbetegedések

Ahogy elnézem őket, leteszek róla. Meg kéne kináljalak valamivel, mondom Nussbauméknak, ha már itt vagytok. Lehozok pár szelet sajtot, meg almát, diót, ami visszamaradt a tegnapi piacozásból.

Advekció: légáramlással zajló horizontális irányú hőcsere. A hőmérséklet horizontális és vertikális eloszlása A hőmérséklet horizontális változékonyságát a különböző légköri képződmények határozzák meg, vertikális változását a légállapotgörbe mutatja. Adott pont felett a levegő hőmérsékletének, nedvességének és a szélnek a magassággal történő változását leggyakrabban rádiószondás mérésekből ismerhetjük meg. A hőmérséklet magassággal történő változásait a legjobban a hőmérséklet - magasság nyomás koordinátarendszerben való ábrázolással tudjuk áttekinteni. Az így felrajzolt görbét geometriai állapotgörbének nevezzük.

Meg akad némi friss must is. Azt mondják, nem éhesek. Köszönik, ők most semmit nem kérnek. Nussbaum Árpi még a karomat is megfogja, húz vissza az ajtóból: nem mész sehova, halkan azt mondja. Dél felé megint fölmennék, éppenséggel brunyálni egyet, amikor hatalmas, tenyérnyi pelyhekben hó kezd hullani.

Egyre sűrűbben hull, a hatalmas pelyhek szinte állnak a levegőben, lebegnek egy helyben, mint januári szélcsendes napokon, hogy egy-kettőre eltűnik a távoli erdőszél, már Nussbaumék tanyája is alig látszik, tünedeznek a liget bokrai, végül hófehér takaró lepi be a kerítéstől a házig vezető utat.

Lesz mit lapátolni. Kérlek, maradj nyugton, mondja Nussbaum Árpi, pisilj nyugodtan a sarokba, nem nézünk oda, csak ahonnan a látás hullani kezd ne nyisd az ajtót, amíg itt vagyunk.